1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Részletes adatok a 2 %-os képviseleti minta alapján (1991)

V. A FOGALMAK MAGYARÁZATA

e kitételt figyelmen kívül hagyták, az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében a kötet valamennyi lakásadata a lakások, a szükséglakásuk és az egyéb lakások összességére vonatkozik. A szükséglakások és az egyéb lakások ada­tainak külön ismertetésére csak a részletes komfortosság szerinti bontást is tartalmazó táblákon van mód. Az otthonházak (nyugdíjasok, szobabérlők, fiatal házasok háza) lakásegységei, ha a bennük lakók önálló ma­gánháztartást vezetnek, lakásoknak számítanak. A lakás céljára épített, de az összeírás eszmei időpontjában csak irodának, üzletnek stb. vagy kizárólagosan üdülésre (hétvégi pihenésre) használt lakások nem tartoztak az összeírás körébe. Egy lakásnak minősült az összeírás során a műszakilag (építészetileg) összefüggő, belső átjárókkal összekö­tött helyiségek csoportja akkor is, ha egy vagy több helyiség átjáróját ideiglenes jelleggel (nem fallal) lezár­ták (pl. társbérlet esetén). Az olyan, többnyire különálló helyiséget, építményt — mint pl. a családi házak nyári konyháját -, amelyet azzal a céllal építettek, hogy a lakás részét képezze, a lakáshoz tartozónak tekintettük, ha a főépületben lakó háztartás használja. Az albérletbe kiadott, vagyis idegen háztartás által használt nyári kony­ha azonban külön lakóegységet képez. Ezek adatai a szükséglakások vagy az egyéb lakások között szerepelnek. Ha az eredetileg összefüggő helyiségeket önálló lakás kialakítása céljából műszakilag megosztották (leválasztották), akkor a hajdani egy lakást a leválasztás utáni állapotnak megfelelő számú lakásként kellett összeírni. Két vagy több, korábban különálló lakás műszakilag (pl. belső ajtókkal) összekötve már csak egy lakást képez. Az "egy lakás" fogalmának — a nemzetközi statisztikai gyakorlatban is elfogadott — műszaki (építészeti) meg­határozását az 1960. évi népszámlálás alkalmazta első ízben. Ezért a jelenlegi lakásfogalomnak megfelelő 1949. évi lakásállományt lábjegyzetben közöljük. A részletes adatok átdolgozására nem volt lehetőség, ezért az 1949. évi lakásadatok az akkori fogalmaknak felelnek meg. Lakott lakás, illetve lakott egyéb lakóegység az, amelynek az eszmei időpontban legalább egy állandó vagy ideiglenes bejelentett lakója volt. (A lakott üdülő és nyaraló lakott lakásnak minősül.) A lakott lakások adatainak közlése a lakónépességre vonatkozik, ezért egyes táblákon "Lakás lakónépesség nélkül", vagy "0 lakószám" adatsor is szerepel. Az ide sorolt lakásoknak csak olyan állandóan bejelentett lakójuk van, aki ideiglenesen egy másik lakásba is bejelentkezett, ezért az ilyen személyek adatai a másik — ideiglenes — lakóhelyük adataiban szerepelnek. A nem lakott lakásoknak az eszmei időpontban sem állandó, sem ideiglenes bejelentett lakójuk nem volt. Ilye­nek pl. a műszakilag már átadott, de még beköltözés előtt álló lakások, a kiadatlan, átmenetileg üres lakások vagy a csak idényszerűen használt (tanyai) lakások. A nem lakott, személyi tulajdonú üdülőegységeket az 1990. évi népszámlálás nem vette számba, ezért számuk nem szerepel a lakásadatokban. Az "Összefoglaló adatok" fejezetben közölt 1970. és 1980. évi adatok ugyancsak üdülőegységek nélkül értendők, míg az 1960. évi és korábbi, nem lakott lakásokra vonatkozó adatok ezek számát is tartalmazzák. LAKÁSNAGYSÁG A szobák száma és nagysága szerint — Az összes szobák száma szerinti csoportosítás a szobák, a félszobák és a kisszobák együttes száma alapján történt. Ennélfogva pl. az egy szobából és két félszobából (vagy kisszobából) álló lakás ebben a csoporto­sításban háromszobás. Az ilyen típusú csoportosítást a táblázatok címe "szobaszám"-ként említi. Egyes táb­lákon a szobaszám szerinti csoportosítás kiegészül a konyhával való ellátottsággal is. Ebben az esetben a címben a "lakásnagyságcsoport" megjelölés szerepel. — A szobák és félszobák szerinti csoportosítás a helyiségek alapterületét is figyelembe veszi, és a 4-12 m^ alapterületű szobákat félszobánként is besorolja. Ez azt jelenti, hogy a 7-12 m^ alapterületű félszobákból kettő képez egy szobát. (Pl. az egy szoba + két félszobás lakás e besorolás szerint kétszobás.) Ugyanígy minden két 4-6 m^ alapterületű kisszoba vagy páratlan számú kisszoba esetén a maradék kisszoba egy félszo­bának számít. A félszobás csoportosítást tartalmazó közlési táblák a besorolást általában összevontan — félszoba nélkül — is tartalmazzák. Az összevonásnál a másfélszobás lakások a kétszobások között, a két és félszobás laká­323

Next

/
Thumbnails
Contents