1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Részletes adatok a 2 %-os képviseleti minta alapján (1991)
I. AZ ADATOK ISMERTETÉSE - B/ A háztartások és a családok főbb jellemzői
együttes száma a községekben a legmagasabb (138 fö). Ez utóbbi mutató értéke a vidéki városokban, azon belül is a megyeszékhelyeken a legkedvezőbb (118, illetve 116 fő), míg a fővárosban (126 fő) csaknem megegyezik az országos átlaggal. 1970-ben az egyszemélyes háztartások 48 Va aktív keresős volt, míg a kéttagúak 29 Vában mindkét háztartástag, további 29 Vában pedig csak az egyik személy aktív kereső. A háromtagú háztartások 62 V ában, a négyfőseknek pedig 69 Vában volt legalább két aktív kereső. Jelenleg az egyszemélyes háztartások 31 Va aktív keresős, a kétszemélyesek 21 Vában él csak aktív kereső. Utóbbiakban az egy aktív keresővel rendelkező háztartások hányada 30 h. 1990-ben a háromszemélyes háztartások 56 Vában volt két vagy három aktív kereső, a négyfős háztartásokban pedig a két vagy több aktív keresővel bíró háztartások aránya 75 Vot mutatott. Utóbbiaknál ez az arány már 1980-ra kialakult (akkor is 75 h volt), míg a háromfős háztartásoknál a csökkenés a nyolcvanas évtizedben következett be (19Ü0-ban még 63 h volt). A háztartásokat a bennük élők korösszetétele alapján vizsgálva kitűnik, hogy az összes háztartás 38 h-a, a család-háztartásoknak pedig éppen a fele fiatal- és középkorú személyekből, többségében gyermekes családokból áll. Az egygenerációs háztartások, tehát azok, amelyekben csak fiatal-, csak középvagy csak időskorú személy él, az összes háztartás 46 Vát képezik, ami megegyezik az 1980. évivel. E háztartások korstruktúrája azonban lényegesen módosult. Míg a középkorúak háztartásainak hányada — az összes háztartáson belül — változuLiánul 15-16 h között van, addig a csak íiatalkorúakból álló háztartások aránya a tíz évvel korábbi 12 Vról 9 H-ra mérséklődött, miközben az öregkorúak háztartásainak részesedése 18 Vról 22 Vra nőtt. Utóbbi háztartások száma tíz év alatt 661 ezerről 826 ezerre emelkedett, közülük az egyszemélyes háztartások hányada 57 h, de jelentős közöttük az idős házaspárból álló kétszemélyes háztartások aránya is (39 h). A háztartások háromnegyede tulajdonosként vagy annak rokonaként, további 23 Vuk főbérlőként vagy annak rokonaként lakik a lakásban. Ezeket az adatokat az 1980. évivel összevetve jól tükröződik az állami lakásépítések számának és arányának a nyolcvanas években bekövetkezett erőteljes csökkenése. Fokozta továbbá a bérleti jogviszonyban lakó háztartások arányának mérséklődését az állami bérlakásoknak a nyolcvanas évek második felében megkezdődött elidegenítése. Ez utóbbi hatás valószínűleg a jövőben is érvényesülni fog, s a várható további aránycsökkenésnek egyik motívuma lesz. Elenyészővé vált a társbérletben élő háztartások száma (4400 háztartás), ezeknek csaknem háromnegyede a fővárosban él. A tulajdonosi (vagy annak rokona) jogcímen lakó háztartások aránya Budapesten 44 h, míg a vidéki városokban hányaduk megközelíti a háromnegyedet, a községekben pedig 93 h. A fővárosi háztartások több mint fele főbérlőként vagy annak rokonaként használja a lakást, a városokban ez az arány 23 h, míg a falvakban csupán minden tizennyolcadik háztartás bérli lakását. A tulajdonosként vagy annak rokonaként lakó háztartások 9 Vában a tényleges tulajdonos nem él a háztartásban, többnyire a lakásban sem. A főbérleti jogviszonyban élőknél ez az arány 8 h. 35. A háztartások lakáshasználati jogcím 3^ szerint, százalékban Év, településtípus Összesen Tulajdonosi 1 3/ Főbérleti c/ Társbérleti Al- vagy ágybérleti Egyéb Év, településtípus Összesen jogcímen lakó háztartások 1980 100,0 68,6 27,1 0,5 3,4 0,4 1990 100,0 74,9 23,1 0,1 1,0 0,9 Ebből: Budapest 100,0 43,9 53,1 23,4 0,4 1,3 1,3 városok 100,0 74,4 53,1 23,4 0,1 1,3 0,9 községek 100,0 93,3 5,5 0,0 0,4 0,8 a/ 1980-ban az összes lakóegységben, 1990-ben a lakásban lakó háztartások, b/ A tulajdonos rokona jogcímen lakó háztartásokkal együtt, c/ A főbérlő rokona jogcímen lakó háztartásokkal együtt. 31
