1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Részletes adatok a 2 %-os képviseleti minta alapján (1991)

I. AZ ADATOK ISMERTETÉSE - B/ A háztartások és a családok főbb jellemzői

A háztartások lakásismérvek szerinti feldolgozásakor nem vizsgáltuk, hogy a háztartás egyedül vagy esetleg más háztartással közösen él-e a lakásban. Az adatok tehát csupán azt mutatják be, hogy a háztartások milyen jogcímen, milyen nagyságú, felszereltségű lakásban élnek. Tíz év alatt jelentős mértékben, 10 százalékponttal, 16 Vra csökkent az egyszobás lakásban lakó háztartások aránya, ezeknek is közel fele (49 Va) egy családból áll, s további 45 h-a egyedülálló személy. Nőtt viszont - 22 Vról 32 Vra - a két és fél vagy több szobás lakást lakó háztartások hányada, míg a másfél-kétszobás lakásban élőké alig változott. A háztartások 10 Va 40 m

2-nél kisebb alapterületű lakásban lakik, 35 Vuk lakásának alapterülete viszont meghaladja a 80 m

2-t. A kis lakásban lakó háztartások közel fele (47 Va) egy-, 31 h-a kétszemélyes, s csupán 3 Va öt- vagy többszemélyes. A 80 m

2-es vagy nagyobb lakásokban élő háztartások közül minden hetedik-nyolcadik áll egy személyből, s ugyanennyi számú az öt- vagy többszemélyes háztartások aránya is, míg a kettő-négytagúaké 22-26 h között mozog. Budapesten a háztartások egyötöde lakik 39 m

2-es vagy kisebb lakásban, s szintén csaknem 20 Vuk lakása legalább kétszer ekkora. F.gészen más a háztartások által lakott lakások alapterület szerinti öszszetétele a vidéki településeken. A városokban minden tizenkettedik, a községekben pedig alig minden tizenkilencedik háztartás él 40 m

2-nél kisebb lakásban, míg nagy lakásban lakik a városokban minden harmadik, a falvakban minden második háztartás. A háztartások 85 h-a (a fővárosban 99 Vuk) vízvezetékkel (és zömében csatornával is) ellátott lakásban él, míg több mint háromnegyedük lakásában van vízöblítéses WC. A családok összetétele 1990. január l-jén az ország 2 millió 936 ezer családjában 8 millió 618 ezer személy élt, a családháztartásban élők 96 h-a. A családok és a családban élők száma 1980 óta egyaránt 3 Vkal csökkent, így az átlagos családnagyság több évtizede tartó — bár egyre mérséklődő ütemű — csökkenése szinte teljesen megállt. A házaspáros családok aránya az összes családon belül 1949-től 1980-ig 87-90 h között ingadozott (1970-ben volt a legmagasabb), 1990-re viszont 85 h alá csökkent. A gyermekes házaspárok hányada az 1949. évi 60 Vról 1990-re 50 %-ra esett vissza. Más oldalról: az elmúlt húsz év alatt a gyermekes házaspárok száma 142 ezerrel, azaz közel 9 Vkal lett alacsonyabb, s ez a csökkenés szinte teljes egészében az utolsó évtizedben következett be. A házaspáros családok hányadának csökkenése maga után vonja, hogy jelenleg már minden hatodikhetedik családban csupán az egyik szülő él együtt nőtlen/hajadon gyermekével, azaz jelentősen emelkedett a házastárs nélkül, csupán gyermekükkel élő anyák, illetve apák száma és aránya. Ezt többek között a válások számának folyamatos emelkedése és — kisebb mértékben — a halandósági mutatók alakulása okozza, ami a leírt következmények mellett a házaspáros családok hányadának csökkenésében is megmutatkozik. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy 1970 óta több mint két és félszeresére, az utolsó tíz évben pedig 71 Vkal emelkedett az apa gyermekkel típusú családok száma; ennél kisebb arányban — volumenében azonban az előbbi csoportot meghaladóan — nőtt az anya gyermekkel típusúaké. 1980 és 1990 között az első típusba tartozó családok száma 40 ezerrel, az utóbbiaké 71 ezerrel emelkedett. A családok számában az elmúlt évtizedben bekövetkezett 3 Vos csökkenés tehát a házaspáros — azon belül is különösen a gyermekes — családok közel 8 Vos mérséklődésének és az egy szülő gyermekes családok számának csaknem egyharmados emelkedésének az egyenlegéből adódik. 32