1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Részletes adatok a 2 %-os képviseleti minta alapján (1991)

I. AZ ADATOK ISMERTETÉSE - A/ A népesség főbb jellemzői

FOGLALKOZTATOTTSÁG, AZ AKTÍV KERESŐK ÖSSZETÉTELE A népesség gazdasági aktivitása Az aktív keresők népességen belüli aránya az 1970-es évek közepéig növekedett, azóta folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. Az 1970. évi 48,3 Vkal szemben 1980-ban a népesség 47,3 Va, 1990-ben pedig csak 43,1 Va folytatott aktív kereső tevékenységet. A mintegy másfél évtizede tartó csökkenési folyamat lényegében két szakaszra osztható. Az első szakaszban, amely nagyjából az 1980-as évtized közepéig (1986-ig) tartott, a demográfiai tényezők domináltak. A visszaesés ebben a periódusban főként azzal függött össze, hogy a nyugdíjkorhatárt átlépő munkavállalók közül egyre kevesebben dolgoztak tovább aktív keresőként. Ehhez járult, hogy egyre kisebb létszámú évjáratok léptek munkavállalási korba, közöttük is növekedett a különböző fokon továbbtanulók aránya, miáltal fokozatosan csökkent az ifjúsági munkaerő-utánpótlás. A munkába lépő évjáratok nem fedezték a nyugdíjazásból és halálozásból adódó veszteséget, számottevő mobilizálható munkaerő-tartalék pedig már a korábbiakban sem állt rendelkezésre. Az idős népesség számának és arányának emelkedése — tekintettel az általános nyugdíjjogosultságra — azt eredményezte, hogy a nyugdíjasok népességen belüli aránya szintén növekedett. Ebben — a népesség korösszetételének eltolódása mellett — szerepet játszott az a körülmény is, hogy a nyugdíjra jogosultak a korábbinál nagyobb arányban éltek a nyugdíjazás lehetőségével, és emelkedett a korengedményes, illetve rokkantsági nyugdíjasok száma is. Míg az inaktív keresők között az 1980-as években a nyugdíjasok száma tovább növekedett, addig a gyermekgondozási segélyen levő anyáké — összefüggésben a születésszám alakulásával — az évtized első felében csökkent. A gyermekgondozási díj bevezetése, majd kiterjesztése következtében a gyermekük gondozása miatt átmenetileg inaktívak állománya némileg szintén növekedett. (Hangsúlyozni kell, hogy ez utóbbi növekedés a születésszám további kedvezőtlen alakulása mellett ment végbe; oka kizárólag az, hogy az érdekeltek az új, kedvezőbb segélyezési formát viszonylag nagyobb arányban veszik igénybe.) Az eltartottak népességen belüli aránya az 1970-es évtizedben jelentősen visszaesett, 1980 óta kissé tovább csökkent. Az eltartottak körén belül a tanulók száma az 1980-as években — ellentétben a korábbi tendenciával — növekedett, mivel az 1970-es évek nagy létszámú évjáratai fokozatosan tanköteles korba léptek. Az eltartottak körét döntően olyan személyek alkotják, akik életkoruknál vagy helyzetüknél fogva nem vállalhatnak munkát (tanköteles koron aluli gyermekek, tanulók, tartós betegségben szenvedők stb.). Az 1980-as évek végén a jelzett nagy létszámú évjáratokba tartozók már elérték a munkavállalási kor alsó határát, 1989 végéig azonban csak viszonylag kis hányaduk (az általános iskola után tanulmányaikat nem folytatók) kívánt elhelyezkedni. E fiatalok munkába állása — a továbbiakban részletezett körülmények miatt — nehézségekbe ütközött. Az 1980-as évtized második felében kezdődő, a teljes átalakuláshoz vezető társadalmi-gazdasági folyamatok a foglalkoztatottság színvonalát - mind tartalmilag, mind elvi-módszertani szempontból -mélyrehatóan befolyásolták. Az országban megjelent a nyílt munkanélküliség, és ily módon tarthatatlanná vált a "teljes foglalkoztatottság" egyébként is régóta vitatott elve. A munkanélküliekről azonban 1990-ig csak részleges információk álltak rendelkezésre. A munkaközvetítő szervezetek ugyan már 1986-tól kezdve jelentették a náluk regisztrált munkanélküliek számát, viszont az állást keresők közül sokan nem jelentkeztek a közvetítő irodáknál, hanem inkább egyénileg kívántak elhelyezkedni, és ezáltal nem szerepelhettek a nyilvántartásban. Az 1990. évi népszámlálás ezért - 1949 óta először - ismét lehetőséget nyújtott a munkanélküliség teljes körű felmérésére. Az adatfelvétel során e témakörben két kategóriát különböztettünk meg, az első ízben elhelyezkedni kívánókét és az állást kereső munkanélküliekét. Mindkét kategória esetében egységes besorolási feltétel volt, hogy a kérdezett személy nem folytat kereső tevékenységet, de szándékában áll 14