1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Részletes adatok a 2 %-os képviseleti minta alapján (1991)

I. AZ ADATOK ISMERTETÉSE - A/ A népesség főbb jellemzői

elhelyezkedni, vagy vállalkozást létesíteni, és ennek érdekében — pl. munkaközvetítő, személyes ismerősök, újsághirdetés útján — megfelelő lépéseket is tett. A két csoport közötti különbséget a korábbi kereső tevékenység hiánya, illetve ténye jelentette. Az 1990. évi népszámlálás által kimutatott — 110 ezer fős — munkanélküliség önmagában mint a foglalkoztatottság szintjét csökkentő tényező jelentkezett. A már ismertetett hosszabb távú demográfiai folyamatokkal kapcsolatos öregségi nyugdíjazás mellett az aktív kereső tevékenységet folytatók állományának visszaeséséhez a munkavállalási korban nyugdíjba menők számának az emelkedése is hozzájárult. A nyugdíjban vagy járadékban részesülő 60 éven aluli férfiak és 55 éven aluli nők állománya ugyanis 1990 elején 354 ezer fő volt, közel 100 ezer fővel magasabb, mint tíz évvel korábban. E különbség három fő tényezőre vezethető vissza: — az 1980-as évek elejéhez képest is növekvő körben került sor rokkantsági nyugdíj megállapítására; — a korengedményes nyugdíjra jogosító munkakörben dolgozók (pl. bányászok, kohászok, fegyveres testületek tagjai) a korábbinál fokozottabban éltek e lehetőséggel; — 1987-1988-ban, de főleg 1989-ben más területeken is lehetőség nyílt — meghatározott feltételek mellett — a korhatár alatti nyugdíjazásra. Az utolsóként említett tényező tulajdonképpen a munkanélküliség kezelésének sajátos formáját is jelentette. E lehetőséggel ugyanis azok a hosszabb szolgálati idővel rendelkező és a nyugdíjkorhatárhoz közel álló munkavállalók élhettek, akiknek munkahelye felszámolás, átszervezés, tömeges leépítés niatt szűnt meg, de koruknál fogva mar nem helyezkedhettek el. (A munkanélküliség veszélye — bizonyos mértékben — a korhatár alatti nyugdíjazás előző két indoka mögött is meghúzódhatott, ha ez közvetlenül nem is igazolható.) Az aktív keresőként összeírható személyek számát apasztotta az a körülmény, hogy 1988-tól a külföldre utazást korábban korlátozó intézkedéseket enyhítették (világútlevél bevezetése, a vízumkényszer eltörlésének kezdeményezése, hosszabb idejű külföldi tartózkodás lehetővé tétele). Ezáltal ugyanis a magyar állampolgárok szélesebb köre találhatott módot egyénileg külföldi munkavállalásra. (E személyek, mint ideiglenes külföldi lakóhellyel rendelkezők, a lakónépességből kimaradnak.) A korábbi összeírások alkalmával a "teljes foglalkoztatottság" elve, és az ezzel kapcsolatos jogszabályok (például a "közveszélyes munkakerülés" büntetőjogi üldözése) azt eredményezték, hogy a ténylegesen nem dolgozó személyek is megjelöltek valamilyen fiktív foglalkozást. Az 1990. évi felvételnél e szempont már nem játszott szerepet, sőt az ismert társadalmi feszültségek miatt a lakosság bevallási készsége az alkalmi, idényszerű tevékenységek vonatkozásában csökkent. E szubjektív elemek azonban az alaptendenciákat nem módosíthatták. Az aktív keresők arányában 1980-1990 között végbement jelentős — 4 százalékpontot meghaladó — csökkenés tehát összességében valós folyamatokat fejez ki. 1990. január l-jén az ország lakónépességéből 4 millió 467 ezer fő (43 h) folytatott aktív kereső tevékenységet; számuk kereken 600 ezerrel, 12 %-kal volt alacsonyabb a tíz évvel korábbinál. Az inaktív keresők száma ez idő alatt tovább növekedett. 1980ban a népesség egyötöde, 1990-ben már egynegyede tartozott ebbe a kategóriába. (Az elmúlt húsz éves periódusban az inaktív keresők létszáma közel kétszeresére — 1 millió 395 ezer főről 2 millió 633 ezer főre -növekedett.) A munkanélküliek 1990 elején a lakosságnak még csak 1 Vát képviselték. Az eltartottak teljes körét tekintve, az elmúlt évtizedben folytatódott az 1970-es évek csökkenő tendenciája. Ezen belül azonban a tanulók száma és aránya 1980 óta növekedett, és 1990-ben az 1970. évi szintet is meghaladta. 15