Lakásváltoztatási szándékok, lakáskörülmények az 1984. évi mikrocenzus alapján (1986)

I. ÖSSZEFOGLALÓ

I. ÖSSZEFOGLALÓ Magyarországon 500 ezer lakásban élnek olyan családok, személyek, akik valamilyen módon jelenlegi lakáskörülményeiken változtatni kivánnak. Az esetek nagyobb részében a családdal együtt, mintegy 92 ezren /18 %/ pedig egyedül keresik a megoldást. Ez utóbbiak többsége egy természetes, állandóan ismétlődő folyamat része: a gyermekek megnőnek és uj családot akarnak alapitani. Természetesen a háztartástól, a családtól való elszakadás fennáll olyan esetekben is, amikor lakáshiány miatt több generáció kényszerül együttlakásra és ezen kivánnak változtatni oly módon, hogy egyegy személy ki kiván válni a jelenlegi otthonából. A megoldás lehetősége, módja számos objektiv és szubjektiv körülménytől függ. A családok többsége /9 3 %/ ugyanazon a településen szeretne maradni. A családok alig 20 %-a tervezi lakáskörülményeinek megjavítását a jelenlegi lakásán belül, komfortosítással, átépítéssel, négyötödüknek tehát más lakásra lenne szüksége. Az országban korábban tapasztalt - Budapestre, illetve a városokba történő belső vándorlás mértéke csökkent. Ezt tükrözi az is, hogy a viszonylag kevésszámú család, aki ugy kiván változtatni, hogy más településen szeretné folytatni életét, azok közül 15 % költözik Budapestre, 41 % más városokba és 44 % községekben szeretne letelepedni . A családok leggyakrabban a lakás nagyságával és beosztásával /47 %/, valamint a komfortossággal /15 %/ elégedetlenek. A változtatást tervezők mintegy negyedrésze lakáscserére és ugyanilyen arányban épitésre gondol, 16 %-uk pedig másik lakás vásárlását tervezi. Tanácsi vagy szolgálati lakás-kiutalásban további 18 %-uk bizik. Az egyszobás és a kis alapterületű lakásokban élő családok kivánnak országos arányukat /19 %/ meghaladó mértékben a lakáskörülményeiken változtatni /24 %/. A komfortosság hiányát leggyakrabban a meglevő lakás jobb közmüvesitettségével, korszerűbb berendezési tárgyak felszerelésével igyekeznek pótolni. Az ország lakásainak megközelítőleg egynegyede állami tulajdonu, legnagyobbrészt tanácsi bérlakás, háromnegyede pedig személyi tulajdonban van, túlnyomó többségük családi házban. A lakáskörülményein, illetve lakásán változtatni szándékozó családok egyharmada lakik állami és kétharmada személyi tulajdonu lakásban. A családok döntő többsége - amelyek saját lakáskörülményeiket nem tartják megfelelőnek - tanácsi bérlakásban lakik. Az értelmiségi családok, illetve hztartásaik zöme munkájuk folytán a városokban él és ezzel magyarázható a tanácsi bérlakásokból való nagyobb arányú a lakáskörülmény-változtatási szándék. Hasonló jelenség figyelhető meg a munkásosztály esetében is. A megoldás módja azonban eltérő, mert a szellemi foglalkozásúak nagyobb arányban szándékoznak más lakásba elköltözni és alig 9 %-uk akarja lakásán belül megoldani problémáját, a munkásosztályhoz tartozó és körülményeiken változtatni kivánó családoknál pedig a meglevő lakását megjavitani szándékozók aránya meghaladja a 20 %-ot. 7