Egészségi állapot, egészségkárosító szokások az 1984. évi mikrocenzus alapján (1987)

II. A NÉPESSÉG EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÁNAK NÉHÁNY JELLEMZŐJE - 2. A népesség tápláltsága

A 6 éves és idősebb népesség tápláltsága saját véleményük alapján, főbb korcsoportok és nemek szerint, a megfelelő korúak százalékában Férfi Nő Korcsoport normális tápláltságú kis súlytöbblete van kövér sovány normális táplál tságú kis súlytöbblete van kövér sovány 6-14 81,4 4,0 0,7 12,6 82,1 5,2 0,8 10,9 15-24 78,5 6,1 1,4 13,7 75,4 10,4 2,0 12,0 25-39 68,8 17,4 5,0 8,6 66,0 19,7 5,7 8,5 40-54 60,5 22,3 7,9 9,0 54,2 28,7 11,1 5,8 55-59 56,2 23,9 9,3 10,3 49,0 31,6 13,9 5,2 60-69 58,8 20,9 8,5 11,5 52,7 28,0 11,7 7,3 70-79 62,2 16,2 5,3 16,1 55,8 21,6 8,9 13,4 80-X 61,5 9,3 2,9 26,0 54,7 13,8 5,6 25,6 Összesen 68,3 15,2 5,0 11,2 63,1 20,1 7,2 9,3 Az a tény, hogy a nők többen vallottak be súlytöbbletet, mint a férfiak, korcsoportonként is jelentkezik, a legszembetűnőbben a 40-59 évesek körében, ahol a férfiak 23 %-ának, a nők 29 %-ának van kismértékű súlyfeleslege, illetve a férfiak 8 %-a, a nők 12 %-a kövér. Az aktív keresőknek saját testsúlyukra vonatkozó véleménye nem tér el a népességétől, ugyancsak nincs említhető eltérés az aktív keresőknél egyes társadalmi osztályok, illetve rétegek szerint, tehát a munka fizikai vagy szellemi jellege és a testsúly között - a lakossági vélemények szerint - nincs összefüggés. A fentiek szerint tehát - a népesség saját testsúlyáról alkotott véleménye alapján - elmondható, hogy a testsúly a kor előrehaladtával (egy ideig) növekszik, valamint hogy a nők között gyakoribb a súlyfelesleg, illetve a kövérség, mint a férfiaknál (bár az utóbbi lehet, hogy csak felfogásbeli különbségből adódik). A mikrocenzus során a lakosság tápláltsági fokával közvetett úton másik kérdés is foglalkozott, amely - a fentiekben tárgyalt szubjektív véleménytől függetlenül - a magasságot és a testsúlyt tudakolta. Ebből következtetni lehet a tápláltság fokára. Az objektív tápláltsági fok számítására, a testsúly és a magasság összefüggésének vizsgálatára a gyakorlatban többféle mutató - ún. testarány jelző - használatos (Broca, Kaup, Livi, Rohrer stb. jelzők). A testarány jelzők kizárólag a testmagasság és a testsúly alapján határozzák meg a testalkatot. így kimaradnak a testsúlyt meghatározó más tényezők, úgymint a csontozat, az izomzat és a zsírszövet egymáshoz viszonyított aránya, amely a testalkat alakulásában is döntő jelentőségű. Ezért a - bármely módszerrel számított - testarány jelzők nem mutatják az egyén alkatának minőségi jellemzőit, hanem csupán azt, hogy egy adott testmagassághoz tartozó testsúly aránya jó, megfelelő vagy nem megfelelő. A különféle módszerekkel számított (a módszerek ismertetését, valamint a meghatározó kategóriákat a fogalmi magyarázat részletesen tartalmazza) testarány jelző mutatók között lényegesek az eltérések. Mindegyik mutatónak vannak előnyei és hátrányai, az egyes testmagasságokhoz tartozó testsúlyt eltérő szigorúsággal ítélik meg, csak az átlagos magasságnak megfelelő testsúlyok tekintetében egyeznek. Az eltérés a két végletnél, azaz a kövéreknél és a soványaknál jelentkezik. 16