Egészségi állapot, egészségkárosító szokások az 1984. évi mikrocenzus alapján (1987)

II. A NÉPESSÉG EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÁNAK NÉHÁNY JELLEMZŐJE - 1. Az egészségi állapot szubjektív megítélése

Az átlagos egészségi állapot megítélését lényegesen befolyásolja az egyén műveltségi, iskolázottsági szintje. Az életmódbeli különbségeken kívül az eltérésekben közrejátszhat az is, hogy a magasabb iskolázottsági szintet elérők másképp mérik fel a saját koruknak megfelelő átlagot, és így talán reálisabban értékelik egészségi állapotukat. A felsőfokú végzettséget szerzettek 18 %-a mondta magáról, hogy egészségi állapota jobb az átlagosnál, több mint 70 %-uk átlagosnak és egytizedük az átlagosnál rosszabbnak tartotta egészségét. Ezekhez az arányokhoz hasonlít a középiskolát végzettek-véleménye is, szemben az általános iskola 8. osztályánál alacsonyabb végzettségűek szubjektív ítéletével, akiknek csak 3-4 %-a mondta magáról, hogy az átlagosnál jobb, 52-56 %-a, hogy átlagos és 40-45 %-a, hogy az átlagosnál rosszabb az egészségi állapota. Az általános iskola 8. osztályát végzettek, valamint a szakmunkásbizonyítványt, vagy szakiskolai oklevelet szerzettek arányszámai az általános iskolát be nem fejezettek és a felsőfokú végzettségűek között vannak. Az alacsonyabb végzettségűek nagyrészt az időskorúak között vannak. Az időskorúak körében az egészségi állapot pesszimistább megítélését tehát nemcsak a magasabb életkor, hanem az alacsonyabb kulturális szintből adódó negatív hatás is befolyásolhatja. Az aktív keresők a népesség egészénél lényegesen kedvezőbben vélekednek egészségi állapotukról, ami elsődlegesen a fiatalabb korösszetétel következménye. Az aktív keresők háromnegyed része átlagosnak, 14 %-a ennél jobbnak és csak alig több mint egytizede az átlagosnál rosszabbnak tartja fizikai állapotát. Az egészségi állapot megítélésében korcsoportonként mind az aktív keresők, mind a népesség körében hasonló tendencia figyelhető meg. 3. grafikon A 14-39 éves aktív keresők között 1 %-kal kisebb (6 %) az átlagosnál rosszabb egészségi állapotúak aránya, mint az azonos korú inaktív keresők és eltartottak körében. A középkorúaknál (40-59 éves férfi, 40-54 éves nő) már lényegesen kedvezőbb az aktív keresők véleménye egészségi állapotukról, mint az inaktív keresőké és az eltartottaké. Átlagosnak (73 %), illetve annál jobbnak (9 %) tartja egészségét az aktív keresők több mint négyötöde, míg az inaktív keresőknél és eltartottaknál ez az arány a kétötödöt sem éri el (37, illetve 2 %). A nyugdíjkorhatáron túli (60 éves és idősebb férfi, illetve 55 éves és idősebb nő) népességen belül az aktív keresők egészségi állapota lényegesen jobb, mint az azonos korú inaktív keresőké és eltartottaké. Ez természetes, hiszen a továbbdolgozók túlnyomó része a jó egészségi állapotúak közül kerül ki, és csak csekély azoknak a száma, akik azért kényszerülnek a nyugdíjkorhatár után is dolgozni, mert a nyugdíjjogosultsághoz szükséges idővel nem rendelkeznek. Az e korosztályba tartozók közül a rossz egészségi állapotúak többnyire már a nyugdíjkorhatár elérésekor vagy még azt megelőzően nyugdíjba mentek. Az aktív keresők tehát - a korstruktúra és a jobb fizikai kondíció összefüggése miatt - optimistábbak az egészségi állapotuk megítélésénél. Átlagosnak tartja az egészségi állapotát az aktív keresők 75 %-a, ez mind a fizikai, mind a szellemi foglalkozásúak körében kisebb ingadozásokkal csaknem azonos. AZ EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT GAZDASÁGI AKTIVITÁS SZERINT Aktív kereső Inaktív kereső Eltartott Átlagosnál jobb Átlagosnak megfelelő Átlagosnál rosszabb 11