Egészségi állapot, egészségkárosító szokások az 1984. évi mikrocenzus alapján (1987)

II. A NÉPESSÉG EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÁNAK NÉHÁNY JELLEMZŐJE - 1. Az egészségi állapot szubjektív megítélése

Az aktív keresők főbb korcsoport és egészségi állapot szerint Egészségi állapota Egészségi állapota Korcsoport Összesen átlagosnál jobb átlagosnak megfelelő átlagosnál rosszabb Összesen átlagosnál jobb átlagosnak megfelelő átlagosnál rosszabb a megfelelő korúak a megfelelő egészségi állapotúak százalékában 14-39 éves 100,0 17,4 76,8 5,7 58,1 73,6 59,5 29,8 40-59 éves férfi, 40-54 éves nő 100,0 8,7 72,8 18,5 40,3 25,5 39,1 66,8 60-X éves férfi, 55-X éves nő 100,0 8,2 67,3 24,4 1,5 0,9 3,4 Összesen 100,0 13,8 75,1 11,2 100,0 100,0 100,0 100,0 Az életmódbeli sajátosságokon kívül feltehetően az értékelés realitása tükröződik - az iskolai végzettségeknél jelentkező különbségekhez hasonlóan - az egészségi állapotra vonatkozó szubjektív vélemények eltéréseiben a társadalom osztály-, illetve rétegtagozódása szerint vizsgált válaszoknál is. Általában a magasabb beosztásúak ítélik magukat - az átlaghoz képest - egészségesebbnek és a beosztás szintjének csökkenésével mérséklődik az egészségi állapot szubjektív megítélésének optimizmusa is. A szellemi foglalkozású aktív keresők közül az átlagosnál jobbnak tartja erőnlétét, fizikai állapotát a nem vezető értelmiségiek közel egyötöde, a vezetők 16 %-a és a beosztott szellemi foglalkozásúak 15 %-a. A fizikai foglalkozásúak közül a munkásosztályhoz tartozóknak 13 %-a, a nagyüzemi parasztsághoz tartozóknak pedig már csupán nem egészen egytizede vélte úgy, hogy jobb az egészségi állapota, mint az átlagé. (Ez utóbbiak korösszetétele rendkívül kedvezőtlen, ezért az egészségi állapot megítélésénél valószínűleg nem az osztályba tartozás, hanem a kor volt a meghatározó.) A fizikai és a szellemi foglalkozásúak közötti véleménybeli eltéréseknél jellegzetes a különbségek nagysága is. A szellemi foglalkozásúak rétegeinél a legkisebb érték 14 %, míg a legmagasabb 19 %. Ugyanez a fizikai foglalkozásúaknál 4%, illetve 18 %. Figyelemre méltó, hogy a munkásosztályhoz tartozó több mint 1,4 millió szakmunkás 16 %-a az átlagosnál jobbnak ítéli egészségi állapotát. A munkásosztályhoz tartozó betanított, illetve segédmunkásoknak már csak alig több mint egytizede érzi jobbnak erőnlétét az átlagosnál (ehhez a réteghez is 1,4 millió fő tartozik). A munkásosztály termelésirányítóinak - a szak- és a betanított munkások megítélési arányai között elhelyezkedve - 14 %-a ítéli fizikai állapotát az átlagosnál jobbnak. A nagyüzemi parasztsághoz tartozók között a megítélés különbségei lényegesen szélsőségesebbek. Itt a szakmunkásoknak 13, a betanított munkásoknak 8, a segédmunkásoknak pedig csupán 4 %-a érzi az átlagnál jobbnak egészségét. Az ide tartozó termelésirányítók körében ez a hányad 18 %. Az inaktív keresők körében - létszámukat meghatározza a nyugdíjkorhatárt elérők (55 éves és idősebb nők, illetve 60 éves és idősebb férfiak) száma - természetesen már sokkal kevesebb az egészségi állapotát az átlagosnál jobbnak tartó (5 %) és lénvegesen magasabb azoknak a hányada, akik egészségüket az átlagosnál rosszabbnak ítélik (42 %). » Az inaktív keresők osztály- és rétegtagozódás szerint az egészségi állapot megítélésénél az aktív keresőkhöz hasonlóan vélekedtek; a tendencia az egyes rétegeknél azonos, csak a különbségek mérsékeltebbek. 12