Az aktív keresők és az iskolai tanulók napi ingázása és utazási szokásai (1988)

I. ÖSSZEFOGLALÓ

zók között is növekedett azoknak az aránya, akik egészségüket rosszabbnak tartották a koruknak megfelelő átlaghoz képest. Az ingázás időtartamának növekedésével együtt nőtt azoknak az aránya, akik az átlagosnál rosszabbnak, ugyanakkor közel azonos mértékben csökkent azoké, akik az átlagosnál jobbnak Ítélték meg egészségi állapotukat. Az egészségi állapotról alkotott véleménnyel egybehangzóan, az ingázók kissé kedvezőbb egészségi állapotát jelzi, hogy a tartós betegségben szenvedők aránya körükben valamivel alacsonyabb /12 %/ volt, mint a lakóhelyükön dolgozók között /14 %/. Az egészségkárosító szokások közül a dohányzás és az alkoholfogyasztás elterjedtségének vizsgálatára került sor. Az ingázók valamivel nagyobb mértékben éltek e két élvezeti cikkel vagy azok valamelyikével, mint a lakóhelyükön dolgozók: az előbbiek között 28 %^ot, az utóbbiak körében 31 %-ot képviseltek a dohányzástól és alkoholfogyasztástól egyaránt tartózkodók. A dohányzást illetően az ingázók szokásai nem tértek el különösebben a lakóhelyükön dolgozókra jellemző szokásoktól: az ingázó férfiak 55, a nők 25 %-a dohányzott, szemben a lakóhelyükön dolgozók körében tapasztalt 54, illetve 30 %-os aránnyal. Az ingázó férfiak inkább, az ingázó nok kevésbé éltek az alkohollal, mint a nem ingázó társaik: 100 ingázó férfi közül 70, 100 ingázó no közül 31 fogyasztott - alkalomszerűen vagy rendszeresen - szeszes italt, a lakóhelyükön dolgozók körében e mutató értéke 75, illetve 39 volt. A rendszeres alkoholfogyasztók aránya azonban mind az ingázó férfiak, mind az ingázó nok között magasabb volt, mint a lakóhelyükön dolgozók körében. 1980-1984 között az ingázók száma minden népgazdasági ágban csökkent, leginkább az építőiparban /22 %-kal/, de jelentós - az aktiv keresők létszámcsökkenését meghaladó - mértékű volt az ingázók számának visszaesése az ipar, valamint a közlekedés, posta és távközlés területén is /egyaránt 12 %/. Mind számszerűen, mind arányát tekintve - 1980-hoz hasonlóan - 1984-ben is az ipar foglalkoztatta a legtöbb ingázót /414 ezer főt, az ingázók 38 %-át/, de jelentós létszámot kötött le a mező- és erdőgazdálkodás, a közlekedés, posta és távközlés, valamint az épitoipar is /együttesen az ingázók további 40 %-át/. Az adott népgazdasági ág aktiv keresőihez viszonyitva, az ingázás mértéke a közlekedés, posta és távközlés, a vízgazdálkodás, valamint az épitoipar területén volt a legnagyobb /32, 31, illetve 30 %/, a közösségi, közigazgatási és egyéb szolgáltatások népgazdasági ágban pedig a legkisebb /8 %/. 1980 óta az ingázók között a fizikai, illetve szellemi tevékenységet végzők aránya érdemben nem változott: 1984 végén az ingázók 79 %-a fizikai, 21 %-a pedig szellemi munkakörben dolgozott. A fizikai tevékenységet végzők közül az épitőipari foglalkozásúak ingáztak a leginkább; az ilyen jellegű tevékenységet végzők 35 %-a lakóhelyétől eltérő településen dolgozott. A közlekedési, postai és távközlési munkakörökben dolgozók 29 %-a, az ipari foglalkozásúak 28 %-a, a kereskedelmi és vendéglátóipari tevékenységet végzők 3 8 %-a, a mezőgazdasági foglalkozásúak 15 %-a ingázott. A szellemi tevékenységet végzők közül az ingázás a műszaki foglalkozásúak között volt a leggyakoribb /19 %/, az egészségügyi és kulturális foglalkozásúak körében pedig a legkisebb mértékű /12 %/. A szakmunkások között az ingázás gyakoribb /29 %/ volt, mint a betanitott munkások /26 %/ és a segédmunkások /24 %/ körében. A vezetők, irányitók is nagyobb mértékben /18 %-os arányban/ ingáztak, mint az alacsonyabb beosztásban dolgozók /a beosztott ügyintézők 14 %-a, a beosztott ügyviteli dolgozók 15 %-a ingázott/. Az ingázók között a munkásosztályhoz tartozók jóval nagyobb hányadot /76 %-ot/ képviseltek, mint az összes aktiv keresőkön belül /61 %/. 1984-ben 100 aktiv kereső 6