Az aktív keresők és az iskolai tanulók napi ingázása és utazási szokásai (1988)

I. ÖSSZEFOGLALÓ

I. ÖSSZEFOGLALÓ 1984 végén a 4 millió 919 ezer aktiv kereső több mint egyötödének a munkahelye a lakóhelyétol közigazgatásilag eltérő településen volt, vagyis 1 millió 95 ezer munkavállaló naponta ingázott. 1980-1984 között - az aktiv keresők állományának 3 %-os csökkenése mellett - az ingázók száma 10 %-kal, 12 3 ezer fővel lett kevesebb, miáltal az aktiv keresőkön belüli aránya 24 %-ról 22 %-ra csökkent. Az 1930-1934 közötti időszakban az ingázó férfiak száma jelentősebben /12 %-kal/ csökkent, mint az ingázó nőké /6 %-kal/, igy az ingázók között mérsékelten /egyharmadra/ emelkedett a nők aránya. A nök javára történt kismértékű arányeltolódás az ingázás nemenkénti mértékét érdemben nem befolyásolta; 1984-ben minden negyedik aktiv kereső férfi és minden hatodik aktiv kereső nő ingázott. Az ingázók korösszetétele 1980 óta az idősebb korosztályok felé tolódott el, miután az ingázók száma a 30 éven aluli korosztályokban jóval jelentősebben /19 %-kal/ csökkent, mint az annál idősebb korúak körében /4 %-kal/. A 123 ezer főnyi csökkenés több mint háromnegyede tehát az ifjúság körében jelentkezett, aminek következtében az ingázók között a 30 éven aluliak aránya öt év alatt 41 %-ról 37 %-ra esett vissza. Ennek ellenére továbbra is a fiatalok körében volt a leggyakoribb az ingázás: 1984 végén 100 fiatal aktiv kereső közül 29-en ingáztak, mig az annál idősebbek között e mutató értéke 20 volt. Az ingázással járó, sok szempontból hátrányosabb helyzetet a családi, gyermeknevelési kötelezettségektől lényegében mentes nőtlenek, illetve hajadonok inkább vállalták, mint a más családi állapottal rendelkezők. 1984-ben a nőtlen aktiv kereső férfiaknak közel egyharmada, a házasoknak és özvegyeknek egyaránt alig több mint egynegyede, az elváltaknak pedig mintegy egyötöde dolgozott lakóhelyétől eltérő településen. Ugyanez a nőknél a következőképpen alakult: a hajadon aktiv kereső nőknek 27 %-a, a házasoknak és elváltaknak 15, illetve 14 %-a, az özvegyeknek pedig 18 %-a ingázott. Az iskolázottság terén tapasztalt általános fejlődés az ingázók iskolai végzettség szerinti összetételében is megmutatkozott, de továbbra is jellemző, hogy az ingázó aktiv keresők iskolázottsági szintje alacsonyabb mint azoké, akik lakóhelyükön dolgoznak. 1984 végén az ingázóknak 24 %-a rendelkezett befejezett középiskolai vagy annál magasabb végzettséggel, mig a lakóhelyükön dolgozók között az ilyen végzettségűek aránya 37 % volt. Az ingázás a befejezett középfokú szakmunkásképző iskolai és szakiskolai végzettséggel rendelkező aktiv keresők között volt a legnagyobb, a felsőfokú iskolai végzettségűek körében pedig a legkisebb mértékű /28, illetve 12 %/. Az ingázók 13 %-a az átlagosnál jobbnak, 10 %-a pedig az átlagosnál rosszabbnak tartotta egészségi állapotát; ez alig tér el a lakóhelyükön dolgozóknak az egészségi állapotukról alkotott véleményétől /14, illetve 11 %/. A népességnél és az aktiv keresők egészénél tapasztaltakhoz hasonlóan, egyrészt az ingázó férfiak is kedvezőbbnek Ítélték egészségüket, mint az ingázó nők, másrészt az életkor előrehaladtával az ingá5