Az aktív keresők és az iskolai tanulók napi ingázása és utazási szokásai (1988)

III. AZ AKTIV KERESŐK ÉS A NAPPALI TAGOZATON TANULÓK UTAZÁSI SZOKÁSAI - Az aktiv keresők utazásának módja és időtartama

A járműfajták igénybevételének mértéke a jármüvei közlekedő aktiv keresők körében, főbb településtípusok szerint 1934 /Százalék/ Járműfajta összesen Budapest Vidéki városok Községek Lakóhelyén dolgozó Ingázó Villamos /trolibusz/ 10,0 34,7 3,6 2,9 12,1 5,0 Metró 5,9 23,3 0,3 1,6 7,3 2,7 Helyi autóbusz 33,2 53,9 45,3 10,0 40,5 16,2 Vállalati autóbusz 10,8 1,6 7,0 13,5 4,7 24,9 Távolsági autóbusz 12 ,2 0,7 4,9 24 ,0 1,2 37,3 Vonat 5,2 0,4 2,2 10,0 0,3 16,7 HÉV /gyorsvasút/ 2,2 6,1 0,4 1,8 1,9 3,1 Autó 9,3 12,9 11,3 5,9 10,3 7,1 Motorkerékpár 5,6 0,3 6,4 7,6 6,4 3,7 Kerékpár 21,9 0,8 24 ,2 30,6 29 ,4 4,5 Az egyes jármüvek igénybevételének mértéke a téli évszakban nagyon jelentós eltéréseket nem mutatott. Közlekedési eszközt télen valamivel nagyobb számban igénybe vevő fővárosi lakosok körében jelentősebben csak a metróval közlekedők aránya változott, mégpedig az igénybevétel mértéke 24 %-ról 32 %-ra emelkedett. A vidéki városokban a gyalogosan közlekedők számának növekedésével összhangban 3, illetve 2 százalékponttal csökkent a kerékpáron vagy motorkerékpáron közlekedők hányada, ugyanakkor 46 %-ról 50 %-ra emelkedett a helyi autóbusz igénybevételének mértéke. A községekben 36 ezerrel kevesebben használtak kerékpárt a téli időszakban, mint a többi évszakban, s közel enynyivel /31 ezerrel/ emelkedett a gyalog közlekedők száma, ami a kerékpárral közlekedők arányában 2 százalékpont csökkenést eredményezett. Az emiitetteken kivül az arányok többnyire csak töredékes eltéréseket mutattak. 1984-ben az aktiv keresők közel egyötöde /19 %-a/ abban a szerencsés helyzetben volt, hogy naponta legfeljebb negyedórára volt szüksége ahhoz, hogy elérjen a munkahelyére és onnan hazatérjen. Ezen belül 8 %-ot képviseltek azok, akiknek munkájuk ellátásához nem kellett naponta rendszeresen utazniuk. Ugyancsak kedvezőnek mondható helyzete volt ilyen szempontból az aktiv keresők további 30 %-ának, mivel náluk a rendszeres napi utazási idő negyedóra és félóra között mozgott, tehát munkahelyük lakásukhoz viszonylag közel volt. Ez lényegében azt jelentette, hogy a dolgozók mintegy felénél a munkába járással kapcsolatos utazás csak legfeljebb félórát vett el a szabadidőből. Az aktiv keresők további 23 %-a félóránál többet, de legfeljebb egy órát utazott naponta a munkavégzéssel kapcsolatosan, ami szintén elfogadhatónak tekinthető, hiszen azt jelenti, hogy egyszeri utazásra maximum félórát kellett forditani. Elmondható tehát, hogy a dolgozók közel háromnegyedénél /72 %-ánál/ az utazási időráfordítás nem volt olyan számottevő, hogy az életmódot érdemben befolyásolja. Más volt a helyzete viszont az aktív keresők több mint egynegyedének /23 %-ának/, mivel a szabadidőből naponta több mint egy órát kellett az említett okból utaznia. Különösen megterhelőnek mondható az utazás azok számára, akiknek naponta másfél óránál több időt kellett fordítaniuk arra, hogy eljussanak munkahelyükre és onnan hazatérjenek. E legkedvezőtlenebb helyzetű csoportba 755 ezer munkavállaló /az aktiv keresők 15 %-a/ tartozott, akik közül 445 ezren ingázók voltak, illetve 241 ezren a fővárosban laktak; együttvéve a leghosszabban utazók zömét /91 %-át/ alkották. A téli időszakban a helyzet még kedvezőtlenebb volt; tovább növekedett az egy óránál hosszabb ideig közlekedők aránya /31 %-ra/, azon belül a másfél óránál hosszabban utazóké is /17 %-ra/. Ez utóbbiak száma télen közel 100 ezerrel volt magasabb

( mint a többi évszakban, ily módon létszámuk télen némileg meghaladta a 350 ezer főt. 40