Az aktív keresők és az iskolai tanulók napi ingázása és utazási szokásai (1988)

III. AZ AKTIV KERESŐK ÉS A NAPPALI TAGOZATON TANULÓK UTAZÁSI SZOKÁSAI - Az aktiv keresők utazásának módja és időtartama

A közlekedés módját, illetve a különböző tipusu közlekedési eszközök igénybevételének mértékét főbb településtípusok szerint vizsgálva, sajátos eltérések tapasztalhatók. /Az igénybevétel mértékének számításánál a több jármüvei közlekedők halmozottan szerepelnek, vagyis minden olyan járműfajtánál figyelembevételre kerültek, amelyen a munkába járás kapcsán naponta utaztak./ A munkahelyükre jármüvei közlekedő fővárosi lakosok zömében három tipusu tömegközlekedési eszközzel utaztak. Leggyakoribb volt körükben a helyi autóbusz igénybevétele /59 %/, majd sorrendben a villamos, trolibusz /35 %/ és a metró /24 %/ következett. A tömegközlekedési eszközök közül emlitést érdemel még a HÉV-en /gyorsvasúton/ utazók 4 7 ezres /6 %-os/ létszáma. Kissé több mint 120 ezerre tehető azoknak a jármüvei közlekedő fővárosi lakosoknak a száma, akik a munkába járáshoz általában nem vettek igénybe tömegközlekedési eszközt, hanem más módon közelitették meg munkahelyüket. Ezek több mint négyötöde /mintegy 100 ezer fő/ gépkocsival járt, további egytizedét /12 ezer főt/ pedig vállalati autóbusz szállitotta munkahelyére. A vidéki városokban élők utaztatása szempontjából a helyi autóbuszok mellett, számottevő szerepet töltenek be a vállalati és távolsági autóbuszok is /ez utóbbiak általában helyi forgalmat is bonyolítanak/. Ennek figyelembevételével elmondható, hogy a vidéki városokban élő aktiv keresők legjellemzőbb közlekedési eszköze az autóbusz, továbbá a kerékpár és a motorkerékpár volt: az előbbit a munkahelyükre jármüvei közlekedő dolgozók többsége /58 %-a/ vette igénybe, kerékpárral vagy motorkerékpárral pedig közel egyharmaduk /31 %-uk/ járt munkába. Az emiitettek mellett itt is jelentős volt a gépkocsival közlekedők aránya /II %/, megközelítette a fővárosban élőknél tapasztalt hányadot /13 %/. A jármüvei közlekedő községi lakosok 33 %-a kerékpárral vagy motorkerékpárral járt általában a munkahelyére, egytizede vett igénybe az emiitett célból helyi autóbuszt. Emellett a községekben élők jellegzetes közlekedési eszköze - a nagymértékű ingázással összefüggésben - a távolsági, valamint a vállalati autóbusz és a vonat /ezek igénybevételének mértéke 24, 19, illetve 10 % volt/. A különböző járműfajták igénybevételének mértékében jelentős eltérés tapasztalható attól függően, hogy lakóhelyükön dolgozókról vagy ingázókról van szó. Az előbbiek körében a helyi autóbusz, az utóbbiak között a távolsági autóbusz igénybevétele volt a leggyakoribb /41, illetve 30 %/. A kerékpárhasználat - azon tul, hogy milyen főbb településtípusról van szó - nagymértékben függ a lakóhely és a munkahely közötti távolságtól, igy természetesen azok, akik ugyanazon településen dolgoznak mint ahol laknak, jóval nagyobb arányban tudják munkahelyüket kerékpárral megközelíteni, mint azok, akik más településen levő munkahelyre járnak dolgozni. Ebből adódóan a kerékpárhasználat a lakóhelyükön dolgozók között igen nagy arányú /29 %/ volt, szemben az ingázóknál tapasztaltakkal /5 %/. Ez utóbbiak esetenként kiegészitő járműként használják a kerékpárt, pl. a vasútállomásig, s onnan tovább vonattal utaznak. A vonat szinte kizárólag az ingázók közlekedési eszköze, de vállalati autóbusszal is inkább az ingázókat szállítják, mint a lakóhelyükön dolgozókat. 39