Az aktív keresők és az iskolai tanulók napi ingázása és utazási szokásai (1988)

II. AZ AKTIV KERESŐK ÉS NAPPALI TAGOZATON TANULÓK INGÁZÁSA - Az ingázás főbb területi jellemzői

elégithető ki a helyben lakó munkaképes népességből, annak ellenére, hogy a fővárosban lakó aktiv keresők zöme általában lakóhelyén dolgozott /arányuk 1984-ben 93 % volt/. Budapest tehát szükségszerűen igénybe veszi a környező települések munkaképes népessége egy részének munkaerejét is. 1984-ben a fővárosi munkahelyekre naponta bejáróknak az ott dolgozó aktiv keresőkön belüli aránya alacsonyabb volt ugyan /16 %/ a vidéki városokban /22 %/, illetve a községekben /26 %/ tapasztalt aránynál, de szám szerint a bejárók 180 ezres nagyságrendje kiemelkedő tömörülést jelez. E mellett az sem hagyható figyelmen kivül, hogy mig a községek és a vidéki városok esetében egyaránt számolhatunk az egymás közötti, illetőleg a településtípusokon belüli ingázási forgalommal, addig a Budapesten jelentkező több mint 160 ezer fős munkaerőnyereség természetszerűen csak a másik két fő településtípus terhére jöhetett létre. Az eljáró és a bejáró aktiv keresők számának különbsége azt mutatja, hogy 1934-ben a vidéki városokban - az egymás közötti ingázási forgalmon tul - a tiszta nunkaerőnyereség 35C ezer fő, a községek munkaerővesztesége pedig 520 ezer fő volt. Ez azt jelenti, hogy a községek az ott lakó aktiv keresőknek egynegyedét adták át - a fővárossal együtt számolva - a városoknak. Az ingázási különbözet száma és aránya főbb településtípusonként 1984 Eljáró Bejáró Ingázási különbözet Településtípus 1000 fő a helyben lakó aktiv keresők százalékában Budapest 18 180 + 162 + 16,7 Városok /Budapest nélkül/ 148 506 + 353 +19,3 Községek 929 409 - 520 - 24,3 Az ingázás mértéke - megyei szinte

n - nagyrészt függ az egyes megyék termelési szerkezetének főképpen ipari, vagy mezőgazdasági jellegétől, emellett jelentősen befolyásolja a fővárostól való távolság, illetve a vidéki ipartelepek, nagyberuházások területi elhelyezkedése. Tekintettel arra, hogy az aktiv keresők közül az minősül ingázónak, aki munkavégzés céljából átlépi a lakóhely szerinti településének közigazgatási határát, ezért adott megyében az ingázás mértéke részben függ a megye településeinek számától is. 1980-1984 között a megyén belüli ingavándorforgalom jóval mérsékeltebben / 7 %kai/ csökkent, mint a megyék közötti munkaerőmozgás /20 %-kal/. Az ingázás szempontjából Pest megyének a többi megyétől teljesen eltérő sajátos helyzete van, ami ipari jellegén tul, a fővárost - mint a legtöbb munkaerőt felszivó központot - övező földrajzi fekvéséből adódik. Ez indokolja, hogy - az ingázók számában és arányában 1980 óta tapasztalt mérsékelt csökkenés ellenére - továbbra is a Pest megyében lakó aktiv keresők ingáznak a legnagyobb mértékben. 1984-ben e megye aktiv keresőinek mintegy fele /229 ezer fő/ ingázott naponta, vagyis itt lakott az összes ingázó kissé több mint egyötöde. Az ingázók számát tekintve a megyék között - az 1980. évihez hasonlóan - a második helyen az erősen iparosodott, aprófalvas jellegű Borsod-Abaúj-Zemplén megye állt 110 ezer ingázóval, ami a megyében lakó aktiv keresők 30 %-át tette ki. Továbbra is jelentős volt az ingázók száma Szabolcs-Szatmár /67 ezer fő/, Heves /59 ezer fő/, Baranya /58 ezer fő/ és Fejér /53 ezer fő/ megyében. 1984-ben az emiitett hat megye területén az aktiv keresőknek csak egyharmada, az ingázóknak viszont többsége /53 %-a/ lakott. Bár szám szerint kevesebben,de az adott megyében lakó aktiv keresőkhöz viszonyitva - Pest 32