Az aktív keresők és az iskolai tanulók napi ingázása és utazási szokásai (1988)
II. AZ AKTIV KERESŐK ÉS NAPPALI TAGOZATON TANULÓK INGÁZÁSA - Az ingázás főbb területi jellemzői
kozók aránya a felét sem tette ki a községi aránynak. Jellemző az is, hogy a helyi munkalehetőség hiánya miatt ingázók zöme /92 %-a/ községi lakos volt. Az ingázás főbb területi jellemzői 1984 végén az 1 millió 95 ezer naponta ingázó aktiv kereső túlnyomó többsége, 35 %-a községi lakos volt, 13 %-a vidéki városokban élt, és csupán 2 %-a járt budapesti lakóhelyről a főváros közigazgatási határán kivül eső munkahelyre dolgozni. Az ingázás mértéke 19 80 óta a főbb településtípuso k mindegyikében mérsékelten csökkent: a községekben és a vidéki városokban élő aktiv keresők körében egyaránt 2 százalékponttal /44, illetve 8 %-ra/, a fővárosban lakók között 1 százalékponttal /2 %ra/ esett vissza az ingázók aránya. Az ingázás gyakoriságának kismértékű csökkenése a községekben és a vidéki városokban jelentős létszámváltozást takart, ami a fővárosra nem jellemző, tekintettel arra, hogy az onnan eljárók száma eleve alacsony /1980-ban 27 ezer, 1984-ben 18 ezer fő/ volt. 1930-1984 között a községekben élő aktiv keresők száma 122 ezer fővel /5 %-kal/, az onnan eljáróké pedig 88 ezer fővel /9 %-kal/csökkent. Ugyanezen idő alatt a vidéki városok aktiv kereső létszámának 33 ezres /2 %-os/ növekedését, az onnan eljárók 27 ezres /15 %-os/ csökkenése kisérte. Az adatok tehát azt mutatják, hogy 1980-1984 között a vidéki városokból eljárók száma csökkent a legjelentősebben. Ez részben összefügg az ez idő alatt történt olyan jellegű közigazgatási változással, mely bizonyos községek városi rangra emelésére, illetve városkörnyéki községek városhoz csatolására vonatkozott, miáltal az érintett területek fejlesztése révén keletkezett uj munkahelyek a korábban ingázók egy részének helybeni munkalehetőséget biztosítottak. Erre utal a lakóhelyükön dolgozó városi lakosok számának 1980 óta történt 60 ezer fős gyarapodása. Egyes városkörnyéki községek városhoz csatolása a községekből ingázók számára is mérséklőleg hatott, miután az ilyen községekből korábban az adott városba dolgozni eljárók megszűntek ingázók lenni. Az aktiv keresők és az ingázók létszámalakulása főbb településtípusonként 1984 /Százalék/ Településtípus Aktiv kereső Ingázó Településtípus index:1984 1980=100,0 Budapest 94 ,0 68,9 Városok /Budapest nélkül/ 101 ,3 84,5 Községek 94 ,5 91,3 Összesen 97 ,0 89,9 Az ingázást másik irányból, vagyis a munkahely oldaláról /mint bejárókat/nézve megállapítható, hogy 1934-ben az ingázók több mint egyharmada /37 %-a/ községekben levő munkahelyre járt dolgozni, 46 %-a városokban, 17 %-a pedig a fővárosban talált munkát. Az eljáró és a bejáró aktiv keresők számának különbségét - az úgynevezett ingázási egyenleget - településtípusonként vizsgálva szembetűnő a főváros sajátos helyzete. A Budapestről eljárók viszonylag kis létszámával szemben, igen jelentős az oda irányuló napi munkaerőmozgás. Budapest a történelmi fejlődése során az ország lakosságának aránytalanul nagy hányadát tömöritette; 1984 végén az aktiv keresők egyötöde budapesti lakos volt. Hasonlóképpen koncentrálódtak ide a munkahelyek is, amelyek munkaerőigénye nem 31