1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS Részletes adatok a 2%-os képviseleti minta alapján (1990)

VI. A MINTAVÉTELI ELJÁRÁS MÓDSZERE

VI. A MINTAVÉTEL) ELJÁRÁS MÓDSZERE A 2 %-os minta adatainak megfelelő felhasználása és helyes értékelése szükségessé teszi a mintavétel matematikai-statisztikai módszerének és az adatok pontossági határainak ismertetését. A MINTAVÉTEL EGYSÉGE Kétféle kiválasztási mód alkalmazására nyilt lehetőség, mégpedig a személyenkénti vagy a lakásonkénti kiválasztásra. A személyenkénti kiválasztás technikai nehézségei mellett alkalmatlannak látszott a lakás-, háztartás- és családstatisztikai adatok megfigyelésére is. Ezért az összeírás módszeréhez alkalmazkodva a 2 %-os minta kiválasztási egysége a lakás vol

t. A lakásonkénti kiválasztás gyakorlati szempontból is kedvezőbb, mert csökkenti a kiválasztás munkájára és annak ellenőrzésére fordított időt. A MINTA ELEMSZAMA A minta kiválasztási aránya az eddigi gyakorlattól eltérően 1 %-ról 2 %-ra módosult. Terjedelmének változtatását az indokolta, hogy az adatok pontosságát növeli az elemszám megkétszerezése . A 2 %-os mintanagyság lehetővé teszi a legtöbb országos és a főbb megyei adatok kellő pontosságú becslését, településenkénti adatok számitására azonban nem alkalmas. A mintavételi adatokkal szemben támasztott igény, hogy a legkisebb mintabeli adat relatív hibája 95 %-os valószínűségi szinten ne haladja meg az 5 %-ot.

a' A 2 %-os minta elemszáma mellett ezt a követelményt minimálisan 0,7 %-os relativ gyakoriságú adatok elégítik ki, vagyis minimálisan - 1500 fős mintabeli gyakoriságnak megfelelő 75 ezer fő nagyságrendű kivetített adatot lehet a mintából a fenti pontossági határok között becsülni. Ennél kisebb gyakoriságú adatoknál a hiba relativ /százalékos/ mértéke természetesen nagyobb, Így ezek az adatok csak nagyságrendi tájékozódásra használhatók fel. A megengedett hibahatáron belül maradó adatok nagyságrendje a következőképpen számitható: A népszámlálásoknál általában gyakorisági megoszlásra vonatkozó, vagyis alternativ ismérvnek tekinthető adatok fordulnak elő. Ezeknek az alternativ változóknak a szórása d> = Y P^' ahol p a vizsgált ismérv /esemény/ relativ gyakorisága a mintában és cj, = -I - p. A p relativ gyakoriság mintavételi mérvadó /standard/ hibája, egyedi egyszerű véletlen kiválasztás esetére: , ^.yrr fa, ahol n a minta elemszáma, f a kiválasztási arány, vagyis a minta elemszáma /n/ osztva az alapsokaság /N/ elemszámával a/ A megbízhatósági határok számitását általában - igy a magyar gyakorlatban is - 95 %-os valószínűségi szinten végzik, ami azt jelenti, hogy ismételt azonos módszerű mintavételeknél az esetek 95 %-ában /20 eset közül 19-ben/ a mintavételi adatnak a teljeskörü feldolgozás eredményétől való eltérése a számított megbízhatósági határokon belül marad. 365