1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)

FÜGGELÉK A magyar népszámlálások történeti áttekintése - 1. Az 1869-1970. évi népszámlálások története és jellemzői

irásra kerülő személyek adatait lajstromosan tartalmazta. Egy összeiróivre öt jelenlevő és három-három ideiglenesen, illetve huzamosan távollevő személy adatait lehetett bejegyezni. A jelenlevő személyek adatait bővebb kérdéskör tudakolta, mivel az 1960. évi népszámlálás feldolgozása - a korábbi népszámlálásokéhoz hasonlóan - elsősorban a jelenlevő népességre épült. Igy a távollevők adataiban nem szerepelnek az előző népszámláláskori állandó lakóhelyre, a házasságkötésre, a gyermekszámra, állampolgárságra, anyanyelvre, nemzetiségre, beszélt nyelvre vonatkozó adatok, s az iskolázottságot, munkahelyet, valamint a mezőgazdasági földterületet tudakoló kérdések is lényegesen szűkítettek. Ezzel szemben a távollevők kérdésköre kibővült a távollét kezdetét, okát és a tartózkodás helyét tudakoló kérdésekkel. A huzamosan távollevő személyektől a hazajárás gyakoriságát is kérdezték. A jelenlevő személyekről kitöltött lajstrom iskolázottságra vonatkozó kérdéscsoportja az irni-olvasni tudáson kivül az elvégzett osztályok számát, a középiskola nevét és az érettségi bizonyítványt, a felsőoktatási intézmény nevét, a kart és a szakot, az oklevél tipusát és a végbizonyítványt kérdezte. A felsőfokú végzettek esetében az oklevél megszerzésének évét is be kellett irni. Szintén nagyon részletes volt a munkáltató, munkahely, és a - nem kifejezetten népszámlálási jellegű - mezőgazdasági földterület kérdése . Az összeirás befejezését követően 1960 február elején kiadott tájékoztatás tartalmazta a gyorsjelentések alapján a főváros, a megyei jogú városok és a megyék előzetes népességszámát. Ezután - de még a felvételi időponttól számitott egy éven belül - került sor - a népszámlálások történetében első izben képviseleti minta alapján - az előzetes adatok közlésére. A képviseleti minta kiválasztását és adatainak feldolgozását az tette szükségessé, hogy a hosszabb időt igénylő teljeskörü feldolgozást megelőzően a legfontosabb személyi, családi és háztartási adatok rendelkezésre álljanak. A képviseleti minta nagyságát 1 %ban határozták meg. Bár nagyobb elemszámú mintával a legtöbb megyei adat is meghatározható lett volna, azonban a mintanagyság jelentős növelése mind a képviseleti minta, mind pedig a népszámlálás teljes anyagának feldolgozását lényegesen késleltette volna. A teljeskörü feldolgozás első szakaszában történt meg a kitöltött kérdőivek reviziója, teljességi és logikai ellenőrzése. Ezt követően került sor - három fázisban - az A/minta Összeiróiv és a B/minta Épületiv adatainak kódolására. Az adatok feldolgozásához a megnövekedett igényeknek megfelelően olyan gépparkot biztosítottak, amely a korszerű adatfeldolgozás elvégzésére alkalmas volt. A népszámlálásnál alkalmazott korszerű IBM lyukkártyagépek teljesítőképessége közel 50 %-kal multa felül a hazánkban használatos korábbi beszerzésű lyukkártyagépek kapacitását. Az uj lyukkártyagépek mellett természetesen a feldolgozásban részt vettek a régi gépek is, de valamennyi géptipushoz a szállitó cégtől olyan szerkezeti módosításokat és kiegészitő berendezéseket kértek, amelyek különösen alkalmasnak látszottak a feldolgozási program legmegfelelőbb végrehajtására. Az adatfeldolgozás a széleskörű adatgyűjtésnek megfelelően sok szempontra terjedt ki. Figyelembevéve a népszámlálási közlés hagyományait és az adatigényeket, valamint a rendelkezésre álló kapacitást, a feldolgozás és a közlés a hagyományos, lépcsőzetesen bővülő területi tagolás szerint készült. A publikáció a korábbi népszámlálások közlési terjedelmét mind mennyiségben, mind részletességben lényegesen meghaladta. Igy uj vonása a közlési anyagnak a már emiitett, a reprezentációs adatfeldolgozás alapján készült kötet. Az 1960. évi népszámlálás kötetsorozatában készült először külön kötet valamenynyi megyéről, részletes járásonkénti és községi adatokkal. A népszámlálási publikációt az egyes témákkal foglalkozó témakötetek tették teljessé. 268