1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)

FÜGGELÉK A magyar népszámlálások történeti áttekintése - 1. Az 1869-1970. évi népszámlálások története és jellemzői

irási munkálatokat 1890-ben is a helyi közigazgatási szervek végezték, de ezúttal nem a közigazgatási bizottságoknak, hanem - a személyi felelősség elve alapján - nagyon indokoltan a törvényhatóságok első tisztviselőjének /alispán, polgármester/ feladata volt a számlálási müvelet megszervezésének és lebonyolításának irányítása. Az uj népszámlálást a korábbiakhoz hasonlóan külön törvény: "Az 1890. évi IX. törvénycikk az 1890-i népszámlálásról" rendelte el. A népszámlálás tartalmának figyelemre méltó kibővitését jelenti, hogy a törvénycikk 2. §-a szerint "a népszámlálással egyidejűleg a köz- és magánépületek összeírása" történt meg, holott az előző két alkalommal a népesség számbavételét kiegészítő ez az adatgyűjtés a "lakhelyekre" /lakóházakra, lakásokra/ szorítkozott. A lakások megszámlálását az 1890. évi törvény sem emliti meg külön, de önmagától értetődően ez alkalommal Is a népszámlálás tartalomkörébe tartozott. Formailag a változás nem volt nagy: a lakosság összeirására 1890-ben is az 1880-ban bevezetett és bevált számlálólapokat, a házakéra a házi gyüjtőlajstromot használták. Az 1890-ben "IV. minta" jelzéssel rendszeresített járási, megyei és városi áttekintés valójában nem volt kérdőminta, hanem csak kísérőjegyzék. A férfiak és a nők számlálólapja 1890-ben is csupán egészen kis mértékben tért el egymástól. Tartalmilag viszont mindkétféle számlálólap egy tekintetben lényegbevágóan módosult: a foglalkozási kérdések köre - nemzetközi viszonylatban is részben ujitásszámba menő módon - kibővült. Az 1880-ban csupán egy közvetlen kérdőpontban tudakolt foglalkozási viszony kérdezése most több alkérdésre bontással formailag is változott, tartalmilag pedig behatóbbá vált, uj szemponttal egészült ki. 1890-ben ugyanis a kereső tevékenységet folytatóknak az /első/ alkérdésben mindenekelőtt arra kellett válaszolniuk, hogy önállók-e, vagy pedig szolgálati viszonyban állnak-e? Az utóbbi kategóriába tartozóktól a következő alkérdés azután még azt is tudakolta, hogy egyfelől mily minőségben, másfelől mely kereseti ágnál vannak alkalmazva? Az iparban foglalkoztatott nem önállóknak végül meg kellett nevezniük az alkalmazó vállalatot, illetőleg mestert is. Az utóbbi alkérdés első kísérletként - mindenesetre az iparra korlátozottan - a foglalkozási feldolgozások egy uj ágát, a népszámlálások un. vállalati statisztikáját volt hivatva megteremteni. A házi gyüjtőiv lényegesen megváltozott, tekintettel arra, hogy az adatgyűjtés köre 1890-ben a lakóházakon túlmenően valamennyi épületre - és egyben az épitkezési jellegre /falazat, tetőzet/ is - kiterjedt. Ugyanakkor örvendetes módon elmaradt az 1880-ban az egész negyedik oldalt elfoglaló állatösszeirási táblázat. Budapest ezúttal is felhatalmazást kapott az adatgyűjtés némi kiegészítésére. Ennek eredményeként a számlálólap két kérdéssel bővült; éspedig a "mi" cimen lakik a lakásban, és ha távollevő, mióta van távol, illetve a népszámláláskor hol tartózkodott. Budapesten ezúttal is a lakásviszonyokat az un. lakásboriték rögzitette, melynek újszerű kérdéscsoportja a családokra vonatkozó kérdéscsoport volt, mely a családfő fontosabb adatain kivül a "nejének" korát, házasságuk időtartamát, valamint a házasságból élveszületett, illetve a népszámlálás időpontjában élő gyermekek számát tudakolta. Ez volt Kőrösy József nagy jelentőségű kezdeményezése - a magyar népszámlálások történetében az első kisérlet a fennálló házasságok termékenységének kutatására. Az összeirási munkálatokat a helyi közigazgatási szervek végezték. Ezúttal azonban - a személyi felelősség elve alapján - a törvényhatóságok első tisztviselőjének a feladata volt a népszámlálás megszervezésének és lebonyolításának irányitása. 248