1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)

FÜGGELÉK A magyar népszámlálások történeti áttekintése - 1. Az 1869-1970. évi népszámlálások története és jellemzői

A számlálóbiztosul számbajöhetők körét az Általános utasitás az 1880. évinek megfelelően szabályozta. Az egyik alapfeltétel a lakosság nyelvének tudása volt, de az utasitás kívánatosnak jelezte a magyar nyelv tudását is. A számlálóügynökök munkáját a felülvizsgálók ellenőrizték. A begyűjtött kérdőminták adatainak 1890-ben is - természetesen - központosítva végzett feldolgozása nagyjában-egészében az 1880-as feldolgozási rendszerhez simult. A demográfiai feldolgozások 1890-ben a tiz évvel azelőttihez viszonyítva nem bővültek lényegesebb módon. Annál nagyobb előrehaladás mutatkozott a foglalkozási adatok kiaknázása terén; a fejlődés itt ugrásszerű méreteket öltött, rendkivül erősen kitágitotta az információs anyag kereteit. Az épületstatisztikai feldolgozás ugyancsak észrevehetően kiépült. Az 1890. évi népszámlálás foglalkozási tábláit alapvetőnek kell tekinteni, ugyanis első Ízben került sor arra, hogy az őstermelésről "gazdasági áganként", valamint megfelelő ágankénti továbbtagolásban a bányászat-, ipar- és forgalomról egy-egy tábla készült. A táblák a keresők számát foglalkozási viszonykombinációban mutatták ki. Minden további foglalkozási főcsoport keresőit az "egyéb foglalkozások" cimü közös feldolgozási tábla részletezte ágak szerint. Ugyancsak első izben az 1890. évi népszámlálás a háztartásban foglalkozó nők, továbbá 14 éven aluliak és felüliek bontásában a "foglalkozás nélküliek" /vagyis az egyéb eltartottak/, valamint a házi cselédek számát részletezte eltartójuk 13 "kereseti ága" /foglalkozási főcsoportja/ szerint. Ezzel a táblával útnak indult népszámlálásainknak a keresőkön kivül az eltartott és az egész népességre is vonatkozó, tehát teljes foglalkozási statisztikája. Vállalati tekintetben - de csak az iparra korlátozva - 1890-ben kimutatás készült a vállalatok nagyságáról /a "segédek" száma szerinti kategóriákról/, ezenkivül "egyéni" tábla a húsznál nagyobb személyzetet foglalkoztató /"nagyüzemi"/ vállalatokról; ez az utóbbi tábla gazdaságdemográfiai szemlélettel a foglalkozási viszony szerint tagolt személyzet honosságát, "nemzetiségét" /anyanyelvét/ és magyarul tudását mutatta ki; továbbá a munkásság /segédek, tanoncok/ "mesterségét" is. Ujitásszámba ment még 1890-ben a bányászat, ipar és forgalom körébe tartozó mellékfoglalkozások kimutatása a főfoglalkozással egybevetve. A lakásokról ezúttal is csupán fekvésüket /földszint stb./ és lakóhelyiségeik számát mutatták ki a kérdőminta jelzett részletezésében. A háztartások tekintetében 1890-ben külön mutatták ki az intézeti és külön a családi háztartások /és férfi-női lakóik/ számát; az utóbbiak számát 1880-nak megfelelően családfő-családtag-egyéb kategóriákra bontották szét. Ezenkivül 1890-ben épülettipusonkénti csoportosításban /lakóház stb./ beható feldolgozások készültek a köz- és magánépületek rendeltetéséről, tulajdoni jellegéről és - a kérdőminta kombinációjában - falazatukról + tetőzetükről. A későbbi népszámlálások megfelelő feldolgozásainak ez volt a kiindulópontja. Az eredmények publikálása az 1880. évinél - főleg foglalkozási tekintetben jóval részletesebb adatfeldolgozás a hasonlóképpen erősen megnőtt terjedelmei kötet-munkálatok miatt - valamivel több időt /kb. két-két és fél évet/ vett igénybe, mint tiz évvel korábban. A háromkötetes nagy népszámlálási mü községi adatokat nem közölt. A községi adatok hiányát azonban csaknem teljesen pótolta az, hogy Jekelfalussy József az általa szerkesztett 1892. évi Helységnévtárba egy kétoldal terjedelmű statisztikai táblát közzé tett. 32 Népszámlálás 37. 249