1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)

I. AZ ADATFELVÉTEL ÉS FELDOLGOZÁS ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - 2 . Program

gozásnál nem fogadtuk el a tényleges állapotot. Függetlenül a családi állapot törvényes jellegétol, családnak tekintjük a házasságkötés nélkül, élettársi közösségben együttélő személyeket is. A családi állapotnál a jogi helyzet figyelembevétele azért elengedhetetlen, mert a népességi továbbvezetéseknél csak a jogi meghatározásból lehet kiindulni és a népmozgalmi statisztika - mely a továbbvezetéshez szükséges információkat biztositja - a jogi állapoton alapszik. A népességnek a népszámláláskor kimutatott nem, kor és családi állapot szerinti öszszetétele, adatbázisát jelenti a népességtovábbvezetésnek és ez az alapja a népességi előreszámításoknak, országos vagy regionális becsléseknek is. Ezek az információk mindenkor alapját képezik a népszámlálás adatközléseinek, ugyanakkor a nem és a kor /korcsoport/ valamennyi adatfeldolgozásnak a legfontosabb csoportosítás! kombinációs ismérve. Termékenység A nők termékenységének megfigyelése a demográfia egyik legfontosabb feladata. A magyar népszámlálások már 1910-től közvetlen kérdéssel tudakolták a nők összesen született, illetve életben levő gyermekeinek számát, az 1920. évi népszámlálástól pedig a nők házasságkötési évére vonatkozóan is tettek fel kérdést. Az 1980. évi népszámlálás a 15 éves és idősebb nőktől gyűjtötte be a megfelelő információkat . A házasságkötés évének ismerete elsősorban a házas nők termékenységének vizsgálatánál lényeges, mégpedig a házasság időtartamának megállapításához. A korábbi népszámlálásoktól eltérően - nagyrészt az ENSZ, illetve a KGST javaslata alapján - áttértünk az élveszületett gyermekek számának kérdezésére, az "összesen született", illetve az "életben levő gyermekszám" tudakolása helyett. Az élveszületett gyermekek számát - családi állapottól függetlenül - valamennyi 15 éves és idősebb nőtől megkérdeztük. Ezáltal biztosított a hajadon nők gyermekszámának és az élettársi közösségekben élő nők termékenységi adatainak ismerete is. Nemzetiség, anyanyelv, anyanyelven kivül beszélt nyelv A magyarországi népszámlálások során a nemzetiségi hovatartozás megállapítása az 1930-ig terjedő időszakban két közvetett kérdésen alapult, mégpedig az anyanyelvet és az ezen kivül beszélt nyelvet kérdezték. Mindössze három izben került sor a nemzetiség direkt kérdezésére, minden esetben az összeirt személy bevallása alapján. Az 1980. évi népszámlálás alkalmával a nemzetiséget, az anyanyelvet és az anyanyelven kivül beszélt nyelvet egyaránt kérdezték. Miután Magyarország lakosságának csupán 3-4 százaléka nemzetiségi népesség, az 1980. évi népszámlálás viszonylag szük programja mellett kissé túlzottnak látszott mindhárom kérdés feltevése. Figyelembe kellett venni, hogy a nemzetiségi lakosság adatbevallását hátrányosan befolyásolta, hogy a II. világháborút követő - főleg a németajkú lakosságot érintő - kitelepítésnél bizonyos mértékig az 1941. évi népszámlálás adataira támaszkodtak. Ezért már 1949-től a nemzetiségi bevallás a valóságosnál lényegesen alacsonyabb volt, emellett nem felelt meg a realitásnak az anyanyelv és az anyanyelven kivül beszélt nyelv bevallása sem. 20