1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 36. Összefoglaló adatok (1984)

I. ÖSSZEFOGLALÓ

A szakmunkásként foglalkoztatottak 16 %-a 1980-ban betanított-, vagy segédmunkás besorolású munkakört látott el. A szakképzett fizikai foglalkozású férfiak állománycsoport szerinti összetétele kedvezőbb mint a nőké. A szakképzett fizikai foglalkozású aktiv keresők népgazdasági ág szerinti összetételét alapvetően meghatározza, hogy tevékenységük nagyrészt a termelési folyamatokhoz kötődik. Ennek megfelelően nagy többségüket /88 %/ az anyagi ágakhoz tartozó munkáltatók foglalkoztatták, és csak viszonylag kis hányadukat kötötték le a nem anyagi - szolgáltatás jellegű - ágak. 1980-ban az összes szakképzett dolgozó 12 %-a, szám szerint 243 ezer fő rendelkezett két fizikai szakképzettséggel, számuk husz év alatt több mint háromszorosra gyarapodott. - 1980 elején az összes aktiv keresők közel egynegyede lakóhelyéről más településen levő munkahelyre járt naponta dolgozni, vagyis'ingázott. Az elmúlt évtized során az összes aktiv keresők igen mérsékelt létszámemelkedése mellett, az ingázók száma viszonylag jelentősen növekedett. Az ingázók számának 1970 óta tapasztalt gyarapodása szinte fele-fele arányban oszlott meg a férfiak és nők között. 1970 óta az ingázók között mérsékelten csökkent az ifjúsághoz tartozók aránya. A növekedés a 40-54 évesek csoportjában volt a legjelentősebb. Az ingázással járó, bizonyos szempontból hátrányosabb helyzetet a nőtlenek, illetve hajadonok inkább vállalták, mint a más családi állapotúak. Az ingázó aktiv keresők iskolázottsági szintje alacsonyabb, mint azoké, akik lakóhelyükön dolgoznak. Az egyes népgazdasági ágak aktiv keresői közül - 19 70-hez hasonlóan - továbbra is a szállitás és hirközlésben dolgozók ingáztak a legnagyobb mértékben. Az elmúlt évtizedben körükben - hasonlóan az összes aktiv keresőknél tapasztaltakhoz csökkent a fizikai foglalkozásúak és növekedett a nem fizikai /szellemi/ foglalkozásúak részaránya. A fizikai tevékenységet végzők közül az épitőipari foglalkozásúak ingáztak leginkább; az ilyen jellegű tevékenységet végzők kétötöde lakóhelyétől eltérő településen dolgozott. A szellemi foglalkozásúak közül a műszaki jellegű munkakörökben dolgozóknál volt a legnagyobb mértékű az ingázás, az egészségügyi és kulturális foglalkozásúaknál pedig a legalacsonyabb. Az ingázás területi eloszlásának arányosabbá válását jelzi, hogy a Budapestre bejárók száma az elmúlt évtizedben lényegében nem változott, ugyanakkor a vidéki városok munkahelyeire 126 ezerrel /29 %-kal/, a községekben levő munkahelyekre pedig 114 ezerrel /34 %-kal/ többen jártak be dolgozni, mint tiz évvel korábban. Budapest munkaerő-ellátásában jelentős szerepet játszik az agglomerációs övezetbe tartozó 43 település munkaképes népessége: a fővárosba naponta bejáró 205 ezer dolgozó fele ezeken a településeken lakott. - Az aktiv keresők osztály- és rétegtagozódás szerinti változása a korábbi évtizedekhez képest az utolsó tiz évben viszonylag mérsékelt volt. Mind a munkásosztályhoz, mind az értelmiségi és egyéb szellemi réteghez tartozók állománya jóval kisebb mértékben nőtt mint korábban, a szövetkezeti parasztság számának a hatvanas évtizedben tapasz8