1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 36. Összefoglaló adatok (1984)

I. ÖSSZEFOGLALÓ

talt emelkedő irányzatát pedig csökkenés váltotta fel. Kedvezően alakult a munkásosztályhoz tartozó fizikai foglalkozásúak képzettségi összetétele. - A háztartások osztály- és rétegtagozódásában 1970-1980 között csak árnyalatnyi változások jelentkeztek. A homogén háztartások közül valamelyest emelkedett a munkásosztályhoz, kissé jelentősebben pedig az értelmiségi és egyéb szellemi réteghez tartozó háztartások aránya, mig a szövetkezeti parasztoké csökkent. A heterogén összetételű háztartások közül továbbra is a legjelentősebb a munkás, valamint értelmiségi és egyéb szellemi összetételüek aránya, továbbá a munkásokból és szövetkezeti parasztokból álló háztartásoké, bár arányuk 1970 óta kissé csökkent. - A háztartások nagysága 1980-ra jelentősen csökkent, mivel a háztartások számának növekedése számottevően meghaladta a háztartásban élők létszámemelkedését. - A háztartások összetételére jellemző, hogy túlnyomó többségük családból álló háztartás, bár az 1970-es évtizedben a családi háztartások számának emelkedése lényegesen kisebb mértékű volt, mint a nem családi háztartásoké. Ez utóbbiak közül főleg az egyedülálló személyek háztartása nőtt jelentősen. A családból álló háztartások közül elsősorban az egycsaládos háztartások száma emelkedett, különösen azoké, amelyekben nem él sem rokon, sem idegen személy. Jelentősen emelkedett továbbá az aktiv kereső nélküli, csak inaktiv keresővel rendelkező háztartások aránya. - Az átlagos családnagyság több évtizede folyamatosan csökken, bár az 19 70-es években a csökkenés üteme mérsékeltebb volt, mint a korábbi évtizedben. A családnagyság változása összefügg a gyermekek számának alakulásával. Az 1970-es évtizedben a gyermek nélküli családok számának növekedése mellett, az egygyermekeseké alig változott, kétgyermekeseké viszonylag jelentősen emelkedett, az ennél több gyermekkel élő családok száma pedig mérsékeltebben csökkent, mint az előző évtizedben. A korábbi tendenciával ellentétben a gyermekkel élő családok között jelentősen növekedett a két 15 évesnél fiatalabb gyermekkel élő családok száma. - A házas nők termékenységére az elmúlt hat évtized során a születések számának fokozatos és tartós csökkenése jellemző. 1920-ban még száz házas nőre 362, 1980-ban már csak 189 gyermek jutott. Az átlagos gyermekszámban bekövetkezett változás egyértelmű oka a négy vagy több gyermeket szült nők számának nagymértékű visszaesése. 19 20-ban a házas nőknek még több mint kétötöde szült négy vagy több gyermeket, 1980-ban ez az arány már az egytizedet sem érte el. A gyermekszám szerinti megoszlásban a két gyermeket szült nők aránya a meghatározó, s egyben folyamatos emelkedést mutat. - Jelentősen javultak a népesség lakásviszonyai: a lakásállomány növekedése a felszabadulás óta a hetvenes évtizedben volt a legjelentősebb, s ezt is meghaladta a szobák számának gyarapodása. Az újonnan épitett lakások számának döntő hányada két- és többszobás. Ebből adódóan, valamint a lakásmegszünések eredményeként nagymértékben csökkent az egyszobás lakások száma, javult a lakások nagyság szerinti összetétele, nőtt a lakások átlagos alapterülete. így a laksürüség jóval kedvezőbben alakult, mint a korábbi évtizedben. Ennek eredményeként mind a minőségi, mind a mennyiségi lakásigény csökkent, de még mindig számottevő lakáshiány mutatkozik. - A lakásépitést nagymértékben segitette az egyéni kezdeményezés, igy jelentős állami támogatással 1970-1980 között nagyarányú magánerős lakásépités folyt. Legkiemelkedőbben az öröklakások és a társasházban levő lakások száma emelkedett, nem sokkal maradt el ettől a lakásszövetkezeti lakások számának gyarapodása. Az állami tulajdonu lakások állománya csak kis mértékben nőtt. A tulajdonosi jogcimen használt lakások száma jelentősen növekedett. A lakáspolitikai céloknak megfelelően tovább csökkent a társbérletes lakások aránya. 2 1980. évi Népszámlálás 9