1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 36. Összefoglaló adatok (1984)

I. ÖSSZEFOGLALÓ

- Az elmúlt évtizedek folyamán kedvező irányban változott a munkaerő szakképzettség szerinti összetétele. 1960 óta a szakmunkásbizonyitvánnyal rendelkezők száma megkétszereződött, ennek ered­ményeként 1980-ban 100 aktiv kereső közül már 39-nek volt legalább egy fizikai szak­mája, mig husz évvel korábban csak 24-nek. A szakképzettség terén a két nem között korábban mutatkozó jelentős eltérés az el­múlt husz év során lényegében nem mérséklődött: az aktiv kereső férfiak között 1980­ban már többségben voltak a szakképzettséggel rendelkezők, mig a foglalkoztatott nők között csak 18 %-ot képviseltek. A szakképzett aktiv keresők kétharmada szakmunkásképző iskolában sajátította el a szakma gyakorlásához szükséges ismereteket. A szakképzett aktiv keresők korösszetétele az elmúlt évtizedek során kedvezően ala­kult; ma már kétötödük 30 éven aluli, szemben a husz évvel korábbi 30 %-kal. A népgazdaság ágazati szerkezetének átrendeződése, valamint a nagyüzemi mezőgazdaság megerősödése, illetve fejlődése jelentős befolyást gyakorolt a szakképzett aktiv ke­resők főbb szakmajelleg szerinti összetételének alakulására. Husz év alatt az ipari, épitőipari szakmunkásbizonyitvánnyal rendelkezők aránya visszaesett, de 69 %-os há­nyaddal továbbra is a nagy többséget alkotják. A nők szakmaválasztása elég jelentős mértékben koncentrálódott azokra a szakmákra, amelyek olyan munkakörök betöltésére képesitenek, amelyekben hagyományosan magas a női foglalkoztatás. 1960-ban a fizikai szakképzettséggel rendelkező aktiv keresőknek kilenctizede dolgo­zott fizikai munkakörben és egytizede végzett szellemi munkát. 1980-ra az arány - az általános tendenciának megfelelően - a szellemi tevékenységet végzők javára to­lódott el: a szakképzettek 83 %-a dolgozott fizikai, 17 %-a pedig szellemi munka­körökben. A tanult szakma gyakorlásának mértékét kifejező kongruenciaszint 1960 óta az ipari szakképzettséggel rendelkezőknél 61 %-ról 65 %-ra emelkedett. Az épitőipari szakmák gyakorlati hasznosításának korábbi, viszonylag magas szintje az elmúlt két évtized során tovább emelkedett. 1980-ban az épitőipari jellegű szak­képzettséggel rendelkező fizikai dolgozók 83 %-a gyakorolta szakmáját, szemben a husz évvel korábbi 70 %-kal. A ma is viszonylag kis létszámot képviselő mezőgazdasági jellegű szakképesítést szerzett fizikai dolgozók többsége /51 %-a/ nem gyakorolja szakmáját, hanem attól idegen munkaterületen dolgozik. A szállitási szakmák hasznosításának mértéke az elmúlt két évtized alatt - összhang­ban a növekvő szakemberigénnyel - jelentősen javult. 1980-ban a kereskedelmi és vendéglátóipari szakképzettséggel rendelkezők négyötöde gyakorolta, vagy részben hasznosította képzettségét, egyötöde viszont a szakmától idegen munkaterületeken dolgozott. A szolgáltatás jellegű szakképzettség hasznosításának mórtéke 1960 óta összességében javult, de továbbra is számottevő a szakmát elhagyók aránya. A szakmák gyakorlati hasznosításában nemenként jelentős eltérés tapasztalható: álta­lában jellemző, hogy a férfiak inkább maradnak tanult szakmájukban, mint a nők. 7

Next

/
Thumbnails
Contents