1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 36. Összefoglaló adatok (1984)

IV. A FOGLALKOZTATOTTSÁG ALAKULÁSA, AZ AKTIV KERESŐK ÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSA

gyakorolta, 9 %-a pedig rokon, illetve hasonló jellegű szakterületen részben hasznosította szakmáját. A szakmaelhagyás mértéke különösen a textilipari szakmákban volt kiemelkedően magas, ahol a kedvezőtlen munkakörülmények mellett a kereseti lehetőségek is korlátozottabbak. A két évtizeddel korábbihoz hasonlóan a cipész, cipőfelsőrészkészitő, cipőgyártó szakmával rendelkezők körében is kiemelkedően magas a szakmát elhagyók aránya. A könnyűipari szakmák közül a faipari és nyomdaipari jellegű képzettséggel rendelkezők hasznositják leginkább tanult szakmájukat. A megfigyelt néhány élelmiszeripari szakma közül a húsfeldolgozók és pékek 1980-ban jóval nagyobb mértékben dolgoztak szakmájuknak megfelelő munkakörben, mint két évtizeddel korábban, de a szakmát elhagyók aránya körükben ma is jelentős /1980-ban 39, illetve 33 % volt/. Ez nem minden esetben jelenti egyértelműen azt, hogy a tanult szakma a más jellegű munkakör ellátásában egyáltalán nem hasznosul, mert pl. 1980-ban a húsfeldolgozók 18 %-a kereskedelmi jellegű foglalkozásban dolgozott, ahol eredeti szakmájának feltehetően hasznát vette. Az épitőipari szakmával rendelkező fizikai foglalkozású aktiv keresők 1960., illetve 1980. évi állományából egyaránt 91 %-ot képviseltek azok, akik körében a szakmai ismeretek hasznositásának alakulását módunkban állt vizsgálni. Az eredmények arra utalnak, hogy az elmúlt két évtized alatt a szakma gyakorlásának mértéke jelentősen javult: 1980-ban az épitőipari jellegű szakképzettséggel rendelkezők 83 %-a dolgozott képzettségének megfelelő munkakörben, mig husz évvel korábban csak 70 %-a. Az épitőipari szakmák vonatkozásában a szakképzett munkaerő iránti igény fokozódása mellett - többek között az átlagosnál lényegesen kedvezőbb kereseti lehetőség is ösztönzött a szakmában maradásra. A mezőgazdaság szocialista átszervezése, valamint a népgazdaság ágazati szerkezetének az elmúlt két évtized alatt történt átrendeződése folytán jelentősen /I millió 749 ezerről 505 ezerre/ csökkent a mezőgazdasági jellegű tevékenységet végzők száma, ugyanakkor fokozódott a mezőgazdasági szakemberek iránti igény. 1960 óta egyes mezőgazdasági szakmákban felgyorsult, másokban megindult a képzés. 1960-ban még csak alig több mint 7 ezer fizikai dolgozónak volt mezőgazdasági jellegű, úgynevezett kertész szakmacsoport ba tartozó szakmája, 1980-ban viszont már több mint 20 ezernek, további 36 ezren pedig más mezőgazdasági jellegű szakképzettséggel rendelkeztek. A ma is viszonylag kis létszámot képviselő mezőgazdasági jellegű szakképesítést szerzett fizikai dolgozók többsége /51 %-a/ nem gyakorolja szakmáját, hanem attól idegen munkaterületen dolgozik. A kertész szakképzettségüek zöme - 1980-ban 56 %-uk - a szakmától idegen munkaterületen dolgozott. A közúti szállitás bővülése, a megélénkült bel- és külkereskedelmi forgalom a szállitás hálózatát mind nagyobb feladatok elé állitotta, s egyben jelentős szakemberigényt támasztott. Ugyanakkor a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság a föld megmunkálásához, a termés betakarításához stb. fokozottan igényelte a szállitási jellegű, traktor- és kombájn vezető képzettséggel rendelkező szakembereket. A szállitási szakmák hasznositásának mér téke az elmúlt két évtized alatt jelentősen javult: a képzettségtől eltérő munkaterületeken dolgozók aránya 1960-ban még meghaladta az egyharmadot, 1980-ban viszont már csak 9 % volt. A kereskedelmi és vendéglátóipari hálózat fejlesztése - különösen az elmúlt évtized ben - egyre inkább előtérbe került. A korszerű kereskedelmi hálózat fejlesztése jelentős munkaerőigényt támasztott, s különösen az utóbbi években fokozottan jelentkeztek a munkaerőgondok. Ezért is figyelmet érdemel, hogy 1980-ban a 91 ezer bolti eladó szakképzettséggel rendelkező fizikai dolgozó egyötöde /18 ezer fő/ szakmájától idegen fog118