1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 34. Felsőfokú végzettséggel rendelkezők adatai (1983)

III. A BEFEJEZETT FELSŐFOKÚ VÉGZETTSÉGŰEK ADATAINAK ISMERTETÉSE

kednek ki, ahol a felsőfokú képzésnek jelentős hagyományai vannak. így nagyjából egy szinten (5, 5-6 % között) van a megfelelő koruakon belül a felsőfokú végzettségűek aránya Baranya, Csongrád, GyőrSopron, Hajdú-Bihar megyékben. A térségből Pécs, Szeged és Debrecen mint régi egyetemi városok emelkednek ki 10 % körüli arányukkal. Az utóbbi években Győr is felzárkózott e városokhoz, de a felsőfokú végzettségűek viszonylag magas arányát elsősorban a város ipara határozta meg, mig a megye egészére inkább a régmultu soproni és mosonmagyaróvári felsőfokú intézmények voltak hatással. A felsőfokú végzettségűek aránya a mezőgazdasági jellegű megyékben a legalacsonyabb. A Budapesten élők arányának csökkenése jóval erőteljesebb volt a nők között, mint a férfiaknál. A nők közül lényegesen többen élnek községekben. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy az amúgy is elnőiesedő pedagógus pályán főleg nők dolgoznak, és ezek jelentős része községekben helyezkedik el. A felsőfokú végzettségűek jelleg szerinti összetétele Budapesten, a városokban és a községekben erősen eltér. A mezőgazdászoktól eltekintve szinte minden végzettségcsoportra az jellemző, hogy munkájuk elsősorban az ipari, közigazgatási centrumokhoz kötődik, emiatt főként városokban tudnak elhelyezkedni. Minél inkább mezőgazdasági jellegű egy megye, felsőfokú végzettei annál inkább a mezőgazdasági és pedagógusi diplomásokból tevődnek össze. Pl. Szabolcs-Szatmár megyében a felsőfokú végzettek több mint fele az oktatási, tudományos, közművelődési, 15 %-a pedig a mezőgazdasági csoportba tartozik, bár az előbbiek magas arányához hozzájárul a nyíregyházi tanárképző főiskola léte is. Az elmúlt évtized alatt valamennyi megyében nőtt a műszaki, valamint az oktatási, tudományos, közművelődési, illetve a közgazdasági végzettségűek aránya a mezőgazdasági, egészségügyi, jogtudományi diplomások arányának rovására. Tolna megyében például a műszaki diplomások aránya, az 1970. évi 9 %-ról 18 %-ra nőtt, ugyanekkor a mezőgazdászok aránya 21 %-ról 15 %-ra csökkent. A műszakiak számának növekedése elsősorban az épülő atomerőmüvei hozható kapcsolatba. A felsőfokú végzettségűek körében a fiatalabb korcsoportok aránya Budapesten a legalacsonyabb, legmagasabb a községekben. 1970-ben a vidéki felsőfokú végzettségűek alig fele volt 25-39 éves, az évtized végére arányuk már 54 %-ra nőtt. Az arányok eltolódása több okra vezethető vissza. Ma a vidéki fiatalság egyre inkább igyekszik magasabb képzettséghez jutni, mint korábban. Hozzájárul ehhez a magasabb képzettséget igénylő munkakörök vidéki terjedése is. A korösszetételhez szorosan kapcsolódik a családi állapot és az élveszületések száma szerinti megoszlás is. Az elvált nők aránya például a fővárosban lényegesen magasabb (11 %), mint a községekben (4 %). Budapesten 100 diplomás házas nőre 130 élveszületés jut, vidéken 141. Mig az ország városaiban a házas nők termékenységi mutatója a községi és a fővárosi között helyezkedik el, addig a diplomásoknál a községeké és városoké azonos (141). Budapesten az egygyermekesek (36 %), vidéken pedig a kétgyermekesek (42 %) hányada a legmagasabb. A fővárosi diplomásoknak 82 %-a aktiv kereső, vidéken ugyanez az arány 87 %. A nők között a gyermekgondozási segélyt igénybevevők aránya Budapesten 6 %, a községekben ennek több mint kétszerese. Ez a szülőképes korú nők nagyobb hányadára, a magasabb termékenységi mutatókra és nem utolsó sorban a fiatal diplomások alacsonyabb jövedelmére vezethető vissza. Községi szinten a diplomás nők 14 %-a dolgozik csak vezető, irányitó beosztásban, a fővárosban ugyanekkor 17 %. A férfiaknál ez az arány fordított: Budapesten 38 %-uk, a községekben pedig 46 %-uk vezető. A fiatal diplomások vidéken hamarabb kerülnek vezető beosztásba, mint fővárosi társaik. Mig Budapesten a 30-39 éves aktiv kereső férfiak 30 %-a vezető, addig a községekben ez az arány 39