1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 34. Felsőfokú végzettséggel rendelkezők adatai (1983)

III. A BEFEJEZETT FELSŐFOKÚ VÉGZETTSÉGŰEK ADATAINAK ISMERTETÉSE

A nem fizikai (szellemi) foglalkozást folytatók körében a beosztás szerinti összetétel nagymértékben függ a diplomás nemétől. A férfiak 42 %-a, a nőknek csak 15 %-a kerül vezető, irányitó beosztásba. Ugyanekkor a beosztott ügyintézők hányada a férfiaknál 57 %, a nőknél 84 %. Az ügyviteli beosztásúak aránya ennél kisebb eltérést mutat (a férfiaknál 0, 9 %, a nőknél 1, 2 %). A nemek arányában kialakult különbségeket bizonyos fokig természetesnek kell tekinteni, hiszen a kor, a gyakorlati munkában eltöltött idő általában leginkább meghatározó tényezője a beosztásnak. Ugyanekkor azonban, ha az adatokat korcsoportonként vizsgáljuk, egyértelműen megállapítható, hogy az idősebb korosztályon belül felearányban, fiatalabb korban még ennél is nagyobb különbséggel alakul a vezető beosztásba kerülő nők aránya a férfi diplomásokkal szemben (pl. a 25-29 éves férfiak 28 %_a már vezető, a nőknek csak 8 %-a). Negyven éves kortól a nyugdíjazás határáig a férfiak durván fele, a nőknek csak egynegyede lesz vezető. A végzettség szintjét tekintve a beosztás összetétele lényegében azonos tendenciájú mindkét nemnél. A végzettség jellege szerint vizsgálva a beosztást azonban már jelentős eltérés található a két nem között. Legnagyobb különbség az oktatási, tudományos, közművelődési csoportnál található. Itt a nők számbeli túlsúlya mellett csak 9 %-uk kerül vezető, irányitó beosztásba a férfiak 29 %-os hányadával szemben. Ilyen arányeltolódás még a műszaki pályák összességénél sem jelentkezik. A vezető nők aránya a férfiakéhoz legközelebb a kereskedelmi, a közgazdasági és a jogtudományi végzettségűeknél áll. A vezetők egynegyede rendelkezik husz évnél régebbi diplomával, ami gyakorlatilag megfelel az 1960 előtt végzett diplomások arányának. Ugyanakkor a husz évnél régebbi diplomával rendelkező férfiak fele, a nőknek nem egész egynegyede jutott vezető beosztásba. Az 1960 óta végzettek körében ennél lényegesen alacsonyabbak az arányok. A vezető, irányitó beosztásban dolgozó diplomások közül kevesebben beszélnek anyanyelvükön kivül más nyelvet, mint a nem vezetők. Az előbbieknek 32 %-a, az utóbbiaknak 35 %-a tud idegen nyelven. Minden ötödik felsőfokú végzettségű vezető beszél németül, minden tizedik pedig angolul vagy oroszul. Az egyetemet végzettek nyelvtudási arányszámai általában kétszer akkorák, mint a főiskolai végzettségűeké. A végzettség jellegét tekintve a vezető beosztású, egészségügyi diplomások körében a legmagasabb az idegen nyelven beszélők aránya. Köztük minden második tud legalább még egy - főleg német - nyelven. A VÉGZETTSÉG ÉS A FOGLALKOZÁS ÖSSZEFÜGGÉSEI A népszámlálások történetében először a felsőfokú végzettségűek körében a képzettség és foglalkozás összhangjának mérésére kongruencia vizsgálatot végeztek, amely tájékoztatást ad arró, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők az általuk betöltött munkakörökben mennyiben hasznosítják képességüket. Ennek során nem volt mód figyelembe venni a szubjektív kongruenciát, tehát azt a személyes értékelést, amit a munkát végző saját tudása, képességei és konkrét napi munkatevékenységének összevetése alapján alakit ki a megszerzett diploma hasznosításának mértékéről. Az eredmények értékelésekor azonban nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy teljesebb képet csak az ilyen, egyéni megkérdezést is alkalmazó, kétirányú vizsgálatok tudnak nyújtani. A népszámlálási feldolgozás igy elsősorban a tendenciák jelzésére szolgálhat, különös tekintettel arra, hogy a felvétel módszereiből adódóan elkerülhetetlen volt az egyéni foglalkozások, munkakörök, munkahelyek bizonyos mértékű csoportositása, s az eredményeket ez is valamelyest módosíthatja. 5 A befejezett felsőfokú 33