1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 34. Felsőfokú végzettséggel rendelkezők adatai (1983)

III. A BEFEJEZETT FELSŐFOKÚ VÉGZETTSÉGŰEK ADATAINAK ISMERTETÉSE

Jelenleg a felsőfokú végzettségűek alig több mint kétharmada dolgozik képzettségének megfelelő munkaterületen. A részben megfelelő foglalkozásúak aránya 9 %, egyötödük foglalkozása pedig képzettségének nem felel meg. Az egyetemi diplomások 73 %-a, az egyéb felsőfokú csoportba tartozók 75 %-a folytat végzettségének megfelelő foglalkozást. A főiskolai végzettségűek kongruencia szintje ennél alacsonyabb (65 %), bgynegyedük foglalkozása képzettségének nem felel meg. A nők kongruencia szintje ugy összességében, mint az egyes végzettségi szinteken magasabb a hasonló végzettségű férfiakénál. A leghomogénebb foglalkozási összetétellel jellemezhető egészségügyi végzettségűeknél a legmagasabb a képzettség és a foglalkozás összhangja.A mindkét nemnél 94 %-os arány jóval meghaladja a diplomások átlagát. Legtöbbjüknél a konkrét munkakör is megegyezik (orvos, gyógyszerész) a végzettséggel, de sokan végeznek közülük oktató munkát is, elsősorban a felsőfokú egészségügyi képzés inté zményeiben. Ugyancsak átlagon felüli a kongruencia szint a jogászoknál és a műszaki diplomásoknál. Az előbbiek háromnegyedénél, az utóbbiak 72 %-ánál egyezik meg a foglalkozás. A jogtudományi végzettségűeknél korábban ezek az arányok jóval kedvezőtlenebbek lehettek, mivel a felszabadulás után sokan helyezkedtek el végzettségüktől eltérő munkakörben. Nagy részük ma már nyugdíjassá vált, némi kihatása azonban még napjainkban is érezhető, hiszen a férfiak körében csak 72 % folytat képzettségének megfelelő foglalkozást. A jogászság kongruencia szintjének viszonylagos magasságát egyrészt a fiatalabb generáció, másrészt a megfelelő foglalkozást folytató nők 86 %-os aránya okozza. A műszaki diplomásoknál a férfiak kongruencia szintje magasabb a nőkénél. Kivételt képeznek az építészek, ahol a képzettségnek megfelelő foglalkozást folytatók aránya mindkét nemnél 77 %, legmagasabb a csoporton belül. Az oktatási, tudományos és közművelődési végzettségűeknél is nemenként eltérő képet mutat a képzettség és foglalkozás összefüggése. A nők háromnegyede, a férfiaknak azonban csak 54 %-a folytat végzettségének megfelelő foglalkozást. A képzettség hasznosításának mértékében a mezőgazdászoknál is hasonló nagy különbség alakult ki a nemek között. Összességében a legalacsonyabb kongruencia szint (59 %) jellemző e csoportra, de a nőknél lényegesen alacsonyabb (45 %) a kongruencia mértéke, mint a férfiaknál (61 %). Ez arra utal, hogy a nők ha meg is szerzik az ilyen jellegű végzettséget, főleg olyan munkaterületeken helyezkednek el, amelyekben képzettségüket csak részben, vagy egyáltalán nem tudják hasznosítani. A közgazdászoknál a képzettségnek megfelelő foglalkozásúak aránya (70 %) az átlaghoz közeli értéket mutat. A kongruencia vizsgálat eredményeiből arra lehet következtetni, hogy a hetvenes években a képzés és az elhelyezkedési lehetőségek összehangolása sikeresebb volt, mint az előző időszakokban. A képzettségnek megfelelő foglalkozást folytatók aránya ugyanis a fiatalok körében (75 %) lényegesen magasabb, mint az idősebbeknél (68 %1 Általában a megfelelő arányszám a 30-59 éveseken belül a kor előrehaladtával fokozatosan csökken, majd a 60 éves és idősebb aktiv keresőknél ismét meghaladja a 35 éves és idősebbek hányadát (69 %). Az egyes népgazdasági ágak közül a szállitás és hírközlés, a kereskedelem területén foglalkoztatott diplomások végzettsége a leginkább inkongruens. A mezőgazdaság és erődgazdálkodás népgazdasági ágban dolgozó nőknek 40 %-a, a kereskedelemben tevékenykedő férfiak 44 %-a képzettségének nem megfelelő munkakört tölt be.