1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 32. Termékenységi adatok (1982)

ÖSSZEFOGLALÓ

ÖSSZEFOGLALÓ A nők termékenységének alakulásában az elmúlt évtizedek során az alábbiakban összefoglalt főbb tendenciák tapasztalhatók: — A házas nők termékenységére az elmúlt hat évtized során a születések számának fokozatos és tartós csökkenése jellemző. 1920-ban még száz házas nőre 362, 1980-ra már csak 189 gyermek jutott. — Az átlagos gyermekszámban bekövetkezett változás egyértelmű oka a négy vagy több gyermeket szült nők számának nagymértékű visszaesése. 1920-ban a házas nőknek még több mint 40 %-a szült négy vagy több gyermeket, 1980-ban ez az arány már a 10 %-ot sem éri el. A gyermekszám szerinti megoszlásban a két gyermeket szült nők súlya a meghatározó és egyben folyamatosan emelkedő arány, mely 1980-ban már megközelítette a 40 %-ot. Az utóbbi évtizedekben általánossá vált a kiscsalád eszmény, ahol az ideális a kettő, és már soknak számít a három gyermek vállalása. — A korcsoportonkénti termékenységi mutatók valamennyi évtizedben természetesen azt jelzik, hogy a házas nők korának emelkedésével párhuzamosan növekedik az átlagos gyermekszám. Az utóbbi évtizedben viszont a 30 éven aluli nők gyermekszáma emelkedik, ezzel szemben a 30 éven felülieké az utolsó három évtizedben rohamosan csökken, mely szintén a magas gyermekszámú nők erős visszaesésére utal. — A nők iskolai végzettségi szintjének növekedésével egyidőben csökken a gyermekek száma. Bár az 1960 óta rendelkezésre álló adatok szerint a magasabb iskolatípusokban végzett nőknek a termékenysége is emelkedett, de ez a javulás e réteg még ma is viszonylag kis súlya miatt a nagy tömegek hatását természetesen nem befolyásolja. A szülőképes korú házas nők körében a — ma már többséget képviselő — 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezők termékenysége is fokozatosan emelkedett a két évtized alatt, átlagos gyermekszámuk azonban még így is 32%-kal alatta maradt a kevésbé iskolázottakénak. — A termékenység átlagos csökkenése nemcsak a nők munkába állításának a következménye, mert 1920 és 1949 között mind a kereső, mind az eltartott házas nőknél jelentős (38, ill. 27%-os) a csökkenés; 1949 és 1980 között a keresőknél 6%-os emelkedés, az eltartottaknál 11%-os csökkenés mutatkozik. 1949-ben 100 szülőképes korú házas nőre a keresők csoportjában 141, az eltartottak körében 234, összesen pedig 219 gyermek jutott. Ekkor a nők közül összesen 17 % volt a keresők aránya, tehát a termékenységet még a döntő súlyt képviselő eltartottak fertilitása határozta meg. Jelenleg 89 %-ot képviselnek a kereső nők ebben a csoportban és átlagos gyermekszámuk 164, az eltartottaké 230, összesen pedig 172. Ez egyben természetesen azt jelzi, hogy a nők termékenységét ma már a kereső réteg fertilitása határozza meg. A gyermekszám szerinti összetétel mind a kereső, mind az eltarottnők csoportjában — eltérő mértékben ugyan — az utolsó három évtized során alapvetően a kétgyermekesek javára tolódott el, főleg a gyermektelenek, valamint a három- vagy több gyermekesek számának rovására. 3