1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 32. Termékenységi adatok (1982)

ÖSSZEFOGLALÓ

A népesség reprodukciójának biztosítása ma már elsődlegesen a kereső nők termékenységének függvénye. Arra kell tehát törekedni, hogy a kereső nők a jelenleginél nagyobb arányban vállalják a második, harmadik, illetve a további gyermek szülését és felnevelését. A 100 házas nőre jutó gyermekszám a fizikai dolgozó nők körében hatvan év alatt 272-ről 192-re csökkent. A szellemi foglalkozású nők fertilitásának csökkenése is számottevő, azonban körükben az utóbbi 20 évben némi javulás tapasztalható. A fizikai dolgozókon belül a mező- és a nem mezőgazdaságban foglalkoztatott nők átlagos gyermekszámának csökkenése közel azonos mértékű. A mezőgazdasági fizikai dolgozók eltartott feleségei — akik korábban biztosították az ország nemzetközi szinten is kiemelkedően magas termékenységét — 1920-ban átlagosan még több mint négy gyermeket szültek, ma ez az arány száz nőre számítva 245. A nem mezőgazdaságban dolgozó fizikaiak által eltartott nők átlagos gyermkszáma 1920ban 322, 1980-ban pedig 238 volt. — 1970-ben a házas nőknek közel 40 %-a egyszobás lakásban lakott, mely 1980-ra a felére esett vissza. A kétszobás lakásban élők 48 %-ot képviseltek, mely tíz év alatt 51 %-ra, míg a három- vagy több szobás lakásban élők aránya több mint kétszeresére (13 %-ról 31 %-ra) emelkedett. A nők termékenységi mutatói a szobaszám szerinti megoszlásban nem mutatnak számottevő különbséget. A gyermekszám szerinti megoszlásnál azonban tükröződik a kormányintézkedés hatása, ugyanis 1970-ben a szülőképes korú három- vagy több gyermekes nőknek 40 %-a lakott egyszobás lakásban, mely arány 1980-ra már a felére csökkent (19 %). Komfort nélküli lakásban él viszont még ma is a három- vagy több gyermekes szülőképes korú nőknek a 41 %-a, bár ez az arány 1970-ben még 73 % volt. — A községekben lakó nők magas, a városokban lakók alacsonyabb termékenységi mutatói lassan, de fokozatosan egymáshoz közelítenek. Ez azt is jelzi, hogy az általános érvényű termékenységi csökkenés nagy része a községekben élők termékenységének nagymérvű csökkenéséből adódik. Hatvan évvel ezelőtt egy házas nőre a községekben átlagosan még közel négy gyermek jutott, mely jelenleg már alig haladja meg a kettőt. A vidéki városokban élő házas nők fertilitásának tendenciája azonos a községekével, ugyanis 1920-ban a 100 házas nőre jutó gyermekszám 353 volt, 1980-ra pedig 180-ra esett vissza. Budapest főváros arányszámai korábban és jelenleg is a legalacsonyabbak, 245, illetve 144 a 100 házas nőre jutó gyermekek arányszáma. A termékenység csökkenése az elmúlt 60 év alatt természetesen megyénként is jelentős. A magas fertilitású Szabolcs-Szatmár megye mutatói 1920-ban száz házas nőre 441, jelenleg 240-es gyermekszámot, a köztudottan alacsony termékenységű Baranya megyében a mutatók 302, illetve 189-es gyermekszámot jeleznek. 4