1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 31. A fizikai szakképzettséggel rendelkező aktív keresők adatai (1982)
A FIZIKAI SZAKKÉPZETTSÉGGEL RENDELKEZŐK DEMOGRÁFIAI ÉS FOGLALKOZÁSI JELLEMZŐI - A szakképzettség és a foglalkozás összefüggései
A fenti módszer alkalmazása azért látszott célszerűnek, mert ilyen megközelítéssel többnyire lehetőség nyílt az elmúlt két évtized alatt történt változások nyomon követésére is. Meg kell azonban jegyezni, hogy az 1960. évi népszámlálásból nem állt rendelkezésre olyan részletes feldolgozás, amely lehetővé tette volna a szakmájukat részben hasznosítók, illetve nem hasznosítók különválasztását, tehát ezek 1960-ra vonatkozóan egy kategóriát alkotnak. Emellett egyes, általunk jelenleg kiemelt szakmában akkor még nem volt képzés, vagy az akkori feldolgozás során nem került kiemelésre. Ezek a szakmák a következők: fogműves, gyógyszergyártó, kőolajfeldolgozó, -elosztó, papírgyártó, hűtőipari termékgyártó és konzervgyártó, állattenyésztő, erdőművelő, vadász és vadtenyésztő, növénytermesztő gépész, bolti eladó, felvásárló. A szakmai ismeretek hasznosításának vizsgálata az ipari szakmával rendelkező fizikai foglalkozású aktív keresők 1960., illetve 1980. évi állományának 93, illetve 86 %-ára vonatkozott, ily módon feltételezhető, hogy a megállapítások az előbbiek teljes körére is jellemzőek. Az ipari jellegű szakképzettséggel rendelkező fizikai foglalkozásúak között az elmúlt két évtized alatt kissé (61 %-ról 65 %-ra) emelkedett a szakmájukat gyakorlók aránya, de továbbra is elég jelentős azoknak a hányada, akik szakképzettségüket csak részben, illetve egyáltalán nem hasznosítják (10, illetve 25 %). A tanult szakma gyakorlásának mértékét kifejező kongruenciaszint 1960 óta a nehézipari szakmával rendelkezőknél kissé, az élelmiszeripari szakmát szerzettek körében igen erőteljesen javult, míg a könnyű- és egyéb ipari szakmával rendelkezőknél kedvezőtlen irányban változott. Az ipari szakmák hasznosításának mértéke összevont ipari szakmacsoportok szerint (Százalék) összevont ipari szakmacsoportok 1960 1980 a megfelelő ipari szakképzettséggel rendelkező fizikai foglalkozásúak közül szakmájukat részben, ffl. nem hasznosítók részben hasznosítók nem hasznosítók hasznosítók részben, ffl. nem hasznosítók hasznosítók részben hasznosítók nem hasznosítók részben, ffl. nem hasznosítók aránya Nehézipari 64,5 35,5 68,0 11,4 20,6 Könnyűipari 58,3 41,7 56,8 8,6 34,6 Élelmiszeripari 35,3 64,7 60,4 1,5 38,1 Egyéb ipari 70,1 29,9 64,4 — 35,6 összesen 60,5 39,5 65,0 10,3 24,7 Az összevont ipari szakmacsoportokat tekintve a nehézipari szakmával rendelkezők körében a legmagasabb a szakma gyakorlásának, illetve részbeni hasznosításának mértéke, szakmánként vizsgálva azonban jelentős eltérések tapasztalhatók. A szakmák egy részénél az elmúlt két évtized alatt a szakmájukat gyakorlók aránya kedvezőtlenül alakult. Ez elsősorban éppen azokra az egészségre ártalmas, kedvezőtlen környezetet, nehéz fizikai munkát és részben több műszakos elfoglaltságot jelentő szakmákra vonatkozik, ahol az utánpótlás biztosítása is sok gondot okoz. így pl. a vájároknak 1960-ban még 83 %-a tanult szakmájában dolgozott, húsz év elteltével már csak 68 %-a. Hasonló folyamat tapasztalható az olvasztárok és hengerészek esetében is: az előbbi19
