1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 31. A fizikai szakképzettséggel rendelkező aktív keresők adatai (1982)

A FIZIKAI SZAKKÉPZETTSÉGGEL RENDELKEZŐK DEMOGRÁFIAI ÉS FOGLALKOZÁSI JELLEMZŐI - A szakképzettség és a foglalkozás összefüggései

éknél 75 %-ról 65 %-ra, az utóbbiaknál 77 %-ról 56 %-ra csökkent a szakmájukat gyakorlók aránya. Ezek körében azonban valamivel kisebb mértékű a tanult szakmától teljesen idegen munkaterületeken dolgozók aránya (22, illetve 25 %), mint a vájároknál (29 %), mivel az olvasztárok és hengerészek viszonylag jelentős hányada (13, illetve 19 %-a) más kohászati munkakörben részben hasznosítja eredeti szakmáját. A vájároknál tapasztalt nagymértékű csökkenés többek között a korábbi kedvezőbb energiahelyzetre alapozott szénhidrogén-programmal függ össze. A gazdaságtalan szénbányák megszüntetése ugyanis helyenként jelentős munkaerő-átcsoportosítást vont maga után, így a dolgozók egy része nem maradhatott eredeti szakmájában. Ugyanakkor a fent említett szakmák esetében a magasabb keresetek sem ellensúlyozzák mindig a kedvezőbb feltételeket biztosító munkaterületek elszívó hatását. A kohászati szakmák közül a legnagyobb létszámot képviselő kovácsok és öntők körében volt a legmagasabb a tanult szakmától eltérő foglalkozásban dolgozók aránya: 1980-ban az előbbieknek több mint fele, az utóbbiaknak kétötöde nem gyakorolta szakmáját (arányuk 1960-ban is hasonlóan magas volt). A kovács szakmával rendelkezők egynegyede lakatos, az öntők közel egytizede az egyéb fizikai foglalkozási főcsoportba tartozó munkakörökben dolgozott (ez utóbbiak ellátása általában semmiféle képesítést nem igényel). Az előbbiekkel ellentétben a gépgyártási, karbantartási, szerelőipari, valamint egyéb vas- és fémipari jellegű szakmákban a gyakorlati hasznosítás az elmúlt két évtized alatt általában jelentősen javult. Emellett az ilyen jellegű szakképzettséggel rendelkezők között viszonylag magas azoknak az aránya, akik tovább-, illetve átképzéssel szakmacsoporton belüli munkakört látnak el, tehát részben hasznosítják eredeti szakmájukat. 1980-ban a lakatosok, szerszámkészítők, esztergályosok, gépjármű- és motorszerelők, valamint a hegesztők körében 80—83 %-ot képviseltek a szakmájukat gyakorlók vagy részben hasznosítók. Ez utóbbiak aránya különösen a szerszámkészítők, valamint a gépjármű- és motorszerelők között volt magas (23, illetve 27 %). A marósok 1980-ban lényegében ugyanolyan arányban dolgoztak szakmájukban (59%) mint húsz évvel korábban, de a szakma részbeni hasznosításának mértéke körükben is magasabb volt az átlagosnál (15%). 1980-ban a szakképzettségnek megfelelő munkakört ellátók aránya az ipari szakmák közül a fogművesek körében volt a legmagasabb (93 %), de az órások háromnegyede is gyakorolta szakmáját, további 9 %-a pedig részben hasznosította. A rádió és televízió műszerészek 60 %-a dolgozott ugyanabban a munkakörben, 27 %-a pedig más műszeripari tevékenységet folytatott, tehát a szakma teljes elhagyása a fogművesek után náluk volt a legkisebb mértékű. A műszeripari szakmák közül a látszerészek körében volt a legmagasabb (34 %) a képzettségtől eltérő munkakört ellátók aránya, de ezek egy részénél ez nem tekinthető egyértelműen szakmaelhagyásnak, mert 11 %-uk bolti eladó, ahol az optikusi szaktudás feltehetően jól szolgálja a munkakör ellátását. A műszeripari szakmák közül a legnagyobb létszámot kitevő mechanikai műszerészek körében is igen magas (27 %) a szakmától idegen munkaterületeken dolgozók aránya, s meglehetősen szóródnak a legkülönbözőbb foglalkozásokban. Ugyanez tapasztalható a vegyipari szakmák közül a gumigyártó, gumijavító, valamint a kőolajfeldolgozó, -elosztó szakképzettséggel rendelkezőknél (a szakmájukat nem gyakorlók 1980-ban 27, illetve 37 %-os arányt képviseltek körükben). összefoglalóan elmondható, hogy a nehézipari szakmákban a szakma teljes elhagyása kevésbé gyakori, mint más ipari szakmacsoportokban, mivel a nehézipari szakképzettséggel rendelkezők általában nagyobb arányban maradnak eredeti szakmájukban, emellett magasabb körükben a részleges szakmaelhagyásnak minősülő, általában rokon, illetve sok tekintetben hasonló szakterületeken dolgozók hányada is. Ez utóbbi jellemző az úgynevezett elavuló szakmák esetében is, amelyek mind kevésbé felelnek meg a nagyüzemi termelés, illetve a változó ipari struktúra követelményeinek. 20