1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 31. A fizikai szakképzettséggel rendelkező aktív keresők adatai (1982)

A FIZIKAI SZAKKÉPZETTSÉGGEL RENDELKEZŐK DEMOGRÁFIAI ÉS FOGLALKOZÁSI JELLEMZŐI - A szakképzettség és a foglalkozás összefüggései

A fizikai szakképzettséggel rendelkező aktív keresők összetétele a tevékenység jellege szerint Fizikai szakképzettséggel rendelkezők Index: 1980 1960= 100,0 Fizikai szakképzettséggel rendelkezők a megfelelő tevékenységűek százalékában Tevékenység jellege szám (1000 fő) százalék Index: 1980 1960= 100,0 Fizikai szakképzettséggel rendelkezők a megfelelő tevékenységűek százalékában 1960 1980 1960 1980 Index: 1980 1960= 100,0 1960 1980 Fizikai foglalkozású 998 1 658 89,7 83,1 166,2 25,3 47,1 Szellemi foglalkozású 114 338 10,3 16,9 295,5 13,9 21,8 összesen 1 112 1 996 100,0 100,0 179,5 23,5 39,4 1960-ban a fizikai szakképzettséggel rendelkező férfiaknak és nőknek egyaránt kilenctizede dolgozott fizikai munkakörben és egytizede végzett szellemi munkát. 1980-ra az arányok, különösen a nőknél — az általános tendenciának megfelelően — a szellemi tevékenységűek javára tolódtak el: 1980-ban a szakmával rendelkező férfiaknak 15 %-a, a nőknek már egynegyede látott el szellemi tevékenység közé sorolt munkakört. A nők esetében ez nem annyira a termelés közvetlen irányításában való fokozottabb részvétellel függ össze, hanem azzal az általános jelenséggel, miszerint a nők általában előnyben részesítik az irodai, ügyviteli munkát a fizikai tevékenységgel szemben, így még fizikai szakképzettség birtokában is szívesen dolgoznak az említett munkaterületeken. 1980-ban a szakmunkásbizonyítvánnyal szellemi foglalkozásokban dolgozó nőknek mintegy kétötöde számviteli, ügyviteli munkakört töltött be, míg a férfiak között az ennek megfelelő arány a 10 %-ot sem érte el. A továbbiakban a fizikai tevékenységet végzők körében — statisztikailag mérhető keretek között — vizsgáljuk a szakma hasznosításának mértékét. Vizsgálatunk azért korlátozódik a fizikai foglalkozásúakra, mert körükben a megszerzett fizikai szakképzettség és a betöltött munkakör egybevetéséből viszonylag egyértelműen megállapítható a tanult szakma gyakorlati hasznosításának mértéke. Fizikai szakképzettség birtokában szellemi tevékenységet végzőknél viszont még korlátozott érvénnyel sem állt módunkban eldönteni, hogy a szakma ismerete mennyiben hasznosul a betöltött munkakör ellátásában (pl. művezetőknél), mivel olyan személyes értékeléssel nem rendelkeztünk, amit a munkát végző saját tudása és a konkrét napi tevékenységének egybevetése alapján alakít ki a szakma hasznosításának mértékéről. A megfigyelt 246 szakma közül 1980-ban 121-be tömörült a szakképzettséggel rendelkező fizikai munkakört ellátók 90 %-a. A megszerzett szakma és a betöltött fizikai foglalkozás összhangját jelző kongruencia vizsgálatot erre a körre végeztük oly módon, hogy a 121 szakmát 64-re szűkítettük azáltal, hogy mind a szakképzettségnél, mind a foglalkozásnál eltekintettünk a specializáltságtól, pl. az acél-olvasztár, az elektroacél-olvasztár, valamint a kohóolvasztár között nem tettünk különbséget, hanem mint olvasztárt vettük figyelembe. Egyes területek még specializáltabbak, pl. az állattenyésztők tíz, a bolti eladók 16 szakmára tagozódnak. Az ily módon összevont szakmákat és foglalkozásokat vetettük egybe és ha az megfelelt egymásnak „szakmájukat hasznosító"-nak tekintettük. Amennyiben e feltételnek nem felelt meg, de adott szakma birtokában végzett fizikai tevékenység a szakmacsoport jellegének megfelelt, úgy „szakmájukat részben hasznosítódként vettük számba, minden más esetben „szakmájukat nem hasznosító "-nak tekintettük. Ilyen alapon az előbbi példánál maradva, ha adott személy bármilyen olvasztár szakképesítéssel valamilyen olvasztár munkakörben dolgozott, akkor szakmáját hasznosította, ha más kohászati munkakörben dolgozott, úgy részben hasznosította, ha az előbbiektől eltérő fizikai munkakört látott el, úgy nem hasznosította. 20