1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 9.b Debrecen népessége és társadalma (1983)

I. ÖSSZEFOGLALÓ

I. ÖSSZEFOGLALÓ Debrecen város népessége az 1870. évi első hivatalos népszámlálás óta közel négy és félszeresére emelkedett, 1980. január 1-én 191 494 fő volt. A növekedés a hatvanas években volt a legerőteljesebb, ehhez képest a legutóbbi évtizedben mérséklődött. A tényleges szaporodás meghatározója a vándorlási nyereség lett, meghaladva a természetes szaporodást. A város népességének nemek szerinti összetételére az évszázad során mindvégig a nőtöbblet volt a jellemző. 1980-ban az 1 000 férfira jutó nők száma 1 110 volt. 1970-1980 között lényegesen nőtt a gyermekkoruak száma és aránya, mig a munkaképes koruaknál és a munkaképes koron felülieknél kisebb a számszerű növekedés, arányuk pedig csökkent. Ennek megfelelően Debrecenben a korösszetétel az elmúlt tiz évben kedvezően alakult. A két utolsó népszámlálás között a népesség családi állapotában bekövetkezett legszembetűnőbb változás a nőtlenek és a hajadonok számának csökkenése /a hatvanas években számuk erőteljesen növekedett a népességen belül/, a válások számának emelkedése. A nők között nagyobb részt képviselnek az elváltak, mint a férfiaknál. A házas nők termékenysége fokozatosan és tartósan csökkent, ez azonban nem csak Debrecenre érvényes, hanem országos jelenség is. A leggyakoribb a két gyermek vállalása lett. A népesség iskolázottsági színvonala tovább emelkedett a hetvenes években. 1970ben a 15 éves és idősebb népesség 64 %-a rendelkezett legalább befejezett általános iskolai végzettséggel, 19 80-ban már közel 77 %-a. Emelkedést mutat a középiskolát végzettek száma is. Lényeges a növekedés a felsőfokú végzettségűeknél, a 25 éves és idősebb korosztályból tiz év alatt 75 %-kal nőtt a számuk. A foglalkoztatottak száma - a népességgel egyidejűleg - fokozatosan emelkedett, különösen nagy arányban az 1960-as évtizedben. 1970-1980 között már mérsékeltebb ütemben, de még mindig jelentős mértékben nőtt az aktiv keresők száma. A növekedés fő forrása - időszakonként eltérő mértékben - egyrészt a vándorlásból nyert munkaképes korú népesség, másrészt az aktiv kereső nők számának, foglalkoztatottsági színvonalának emelkedése. /1949-ben az aktiv keresőkből a nők aránya 29,1 % volt, 1980-ban már 46,5 %, mig a népességen belüli arányuk nem változott./ A felszabadulás utáni évtizedekben igen számottevő minőségi, mennyiségi és strukturális változás következett be a városban élők foglalkoztatottságában. Három évtized alatt az aktiv keresők száma megkétszereződött. A termelő ágazatok erőteljes fejlesztése következtében legdinamikusabban az iparban és az építőiparban, illetve ennek hátterében, vonzataként, általában bizonyos időeltolódással a szolgáltatás jellegű - a termelést kiszolgáló - ágazatokban foglalkoztatottak száma nőtt. Mindezek hatására az aktiv keresők népgazdasági ágankénti megoszlása minden időszakban változott. Jellemző, hogy 1960-tól vezető ágazat az ipar lett. A városban - mint korábban is kiemelkedő egészségügyi, kulturális, oktatási centrumban - mindenkor jelentős volt a nem anyagi ágakban foglalkoztatottak száma és aránya, az ipar után az aktiv keresők jelentősebb hányadát /28 %-át/ ez az ágazat foglalkoztatta 1980-ban is. 5