1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 9.b Debrecen népessége és társadalma (1983)

I. ÖSSZEFOGLALÓ

1970-1979 között - részben a szolgáltatás jellegű ágazatok intenzivebb fejlesztésével összefüggésben - az aktiv keresőkön belül a fizikai foglalkozásúak száma mérsékeltebben, a nem fizikaiaké erőteljesen emelkedett. /Ennek következtében a nem fizikai foglalkozásúak aktiv keresőkön belüli aránya 37 %-ról 42 %-ra emelkedett./ A fizikai foglalkozásúak körében is minőségi változás történt. Valamennyi ágazatban nőtt a szakmunkások száma és aránya, viszont erőteljesen csökkent a segédmunkásoké. A városban lakó fizikai foglalkozásuaknak 1980-ban csaknem fele - tiz évvel korábban 42 %-a - volt szakmunkás, a segédmunkások aránya ez idő alatt 27 %-ról 16 %-ra csökkent. 1970-1980 között a háztartások száma nagyobb mértékben emelkedett, mint az ott élő személyek száma, igy a háztartások átlagos nagysága Debrecenben is csökkent. Ebben szerepet játszott - többek között - az egyedül élők számának erőteljes növekedése, és ezzel párhuzamosan a több családból álló háztartások számának, a családok átlagos nagyságának c.jökkenése. Ez utóbbi elsősorban azzal függ össze, hogy az 1970-es években számottevően nőtt a gyermektelen házaspárok száma, ezen tul pedig csak az egy és kétgyermekes családoké emelkedett, ugyanakkor a 3 és annál több gyermekeseké jelentősen csökkent. Változott az elmúlt évtizedben a családok összetétele, azoknak jelenleg 88 %-a házaspáros tipusu, arányuk valamivel alacsonyabb a tiz évvel korábbinál. Valamennyi családtipus közül legszámottevőbben - elsősorban a fokozódó válások következtében - az un. "csonka" családok száma nőtt, amelyek döntő részét változatlanul a gyermekükkel egyedül élő anyák alkotják. Debrecen lakásállománya az 1970-es években közel 14 lOO-zal, a többi megyeszékhely átlagát, valamint az 1960-as évekét megközelitő ütemben, 30 %-kal nőtt. A két utolsó népszámlálás között a város lakott lakásainak számszerű növekedése lényegesen - 11 %ponttal - meghaladta a lakónépesség számának emelkedését, s ez az ellátásban jelentős mennyiségi és minőségi javulást eredményezett. A laksürüség, a ÍOO lakott lakásra jutó lakók száma alapján 8 %-kal /303-ra/, a ÍOO szobára jutó személyek száma szerint 29 %kai /152-re/ csökkent. A nagyobb méretű korszerűen felszerelt uj lakások megépitésével, a kisméretű gyengébb minőségűek egy részének lebontásával, továbbá lakásbővitések és korszerűsítések együttes eredményeként számottevően nőtt a lakások átlagos nagysága és javult a minősége. 1980-ra a lakott lakások átlagosan már kétszobások voltak, mig 1970ben alig haladták meg a másfél szobásat. Az elmúlt tiz év során a közműellátottság átlagosan és nagymértékben, ezen belül a vízellátásban és a szennyvízelvezetés vonatkozásában kiemelkedően javult. Az előbbi közmüvei ellátott lakott lakások száma tiz év alatt csaknem megkétszereződött az utóbbiaké háromnegyedével nőtt, arányuk 52 %-ról 80 %-ra, illetve 64 %-ról 86 %-ra emelkedett. A felszereltség és közműellátás fejlődésével, a korszerű fűtés elterjedésével számottevően javult a lakások komfortossága. Az 1970-1979 években a komfortos lakások száma több, mint 24 400-zal nőtt. Debrecen dinamikus fejlődése, fejlesztése révén megyén belüli szerepe is egyre jelentősebbé vált, amelyhez azonban többek között hozzájárult, hogy a megye községeire sok tekintetben ellentétes irányú tendencia volt jellemző. 6