1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 9.b Debrecen népessége és társadalma (1983)

II. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

II. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS Debrecen várossá alakulása a XXII. század végén indult meg és a XIV. századra a fejlődés olyan fokát érte el, hogy városi rangra emelkedhetett. /Területileg Debrecen négy község összeolvadásából keletkezett, magából Debrecenből - akkor még Derezun -, Szentlászlófalvából, Szentmihályfalvából, Torna vagy Boldogasszonyfalvából. Ezek a községek a város mai belső lakóterületén voltak./ 1361-ben I. Lajos király oklevelében szabad biró választás jogát adományozta Debrecennek, amely csak városokat illetett meg ebben az időben. A várossá fejlődést, és a későbbi gazdasági megerősödést, a lakosság növekvő számát több tényező segitette elő. Debrecen fontos nemzetközi kereskedelmi útvonal mentén feküdt /a déli-északi útvonal a Balkánt kötötte össze Lengyelországgal, Oroszországgal, a keleti-nyugati útvonalon lehetett eljutni Erdélybe és innen Bécs felé/. A XIV. században a mezőgazdaságon belül fejlett volt az állattenyésztés - szarvasmarhaés juhtartás, amely már ekkor is árutermelés jelleget öltött -, élénk állatkereskedés folyt. Számottevő volt a kézműipar és a kereskedelem /mezőgazdasági termékek, iparcikkek/. A város lakosságának számáról viszonylag pontos adatok a XVI. századtól vannak, az előtte lévő időkben a város fejlettségére, gazdasági szerkezetére vonatkozó forrásokból erre csak következtetni lehet. A XIV. század végén, a XV. században a kézműiparon belül erőteljesebb munkamegosztás bontakozik ki, amelynek következtében sorra alakulnak meg a céhek," szűcsök, takácsok, mészárosok, pékek, szabók, bognárok, timárok . Elsősorban tehát a mezőgazdasági termékek feldolgozásával összefüggő kézműipar fejlődött. Élénkült a kereskedelem, amelyhez a helyi vásárok tartása is hozzájárult. 1405-ben évente kettő, 1467-ben már 5 vásár tartására volt joga a városnak. 1473-ban árumegállitási jogot szerzett, mindkét irányból jövő forgalom lerakodó helye, és központja a sókereskedelemnek /sókamrája van/. Ezen tul a debreceni kereskedők az országhatáron túlra is eljutottak áruikkal /pl. Krakkó, Gdansk, Bécs, Ausburg/. A jobbágyok szabad beköltözése is - amelyet 1407-ben és 1459-ben rendelet erősitett meg - a népesség növekedését eredményezte. Mindezek alapján feltételezhető, hogy Debrecen lakossága a korabeli településekéhez képest sem lehetett kevés. A XVI. században - a Mohácsi vész után a három részre szakadt Magyarországon - Debrecen közjogilag Erdélyhez tartozott, de behódolt a törököknek is, ami súlyos, kettős adóterhekkel járt, ugyanakkor viszonylagos nyugalmat biztositott a városnak. A század első felében sok városból /1542-1552 között Szegedről, Makóról, Csanádról, Szolnok és Temesvár vidékéről/, valamint a közelebbi falvakból tömegesen menekültek Debrecenbe /a járványok, a tüzesetek ellenére/ , és 1552-ben az adóösszeirások alapján történt becslés szerint már 13 ezren lakták a várost. Ebben a században is tovább fejlődött az ipar és a kereskedelem, ujabb iparágak jelentek meg a céhrendszerben /ács, kerékgyártó, csizmadia, fazekas, kovács, kötélverő, ötvös, paplanos, szappanos, feltűntek a század második felében az órajavitók, nyomdászok - 1561-ben Huszár Gál nyomdát alapitott, amely ma is működik fegyverjavitók, borbélyok, salétromkészitők/. 2 Debrecen 9