1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6.b Szeged népessége és társadalma (1983)

II. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

II. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS Szeged, Csongrád megye székhelye, egyben Délkelet-Magyarország legnagyobb városa, a Tisza és a Maros találkozásánál terül el. Előnyös földrajzi helyzete, a közlekedésben betöltött fontos szerepe a város történetének alakulását jelentősen befolyásolta és egyben megteremtette a várossá válás feltételeit. Az első Írásos emlék, amely Szeged nevét emliti - III. Béla 1183-ban kelt oklevele a sószállitással kapcsolatos. 1241-ben a tatárok dúlásai következtében a lakosság nagyrésze elpusztult és a IV. Béla által elrendelt betelepitések révén népesült be újra Szeged, majd megkapta az önálló városi jogot. A megindult fejlődésnek további lendületet adott, hogy Róbert Károly uralkodása alatt pénzverdét létesitettek a városban, majd Zsigmond király rév- és vámmentességet biztositott a kereskedelmi céllal gyakran utazó szegedi polgároknak. Zsigmond király uralkodása idején Szeged korábbi területe uj városrésszel, a Palánkkal gyarapodott. A növekvő lakosság fokozatosan benépesítette az ősi településmagot övező területeket is, igy jött létre önálló településként Felsőszeged és Alsószeged. Az elkülönült helységek egyesítése Mátyás uralkodása alatt történt meg, amely időből a város legrégibb címeres pecsétje származik. A Hunyadiak korában szinte Szeged volt az ország központja, a legfontosabb közéleti események színhelye. A város jelentőségére utal, hogy a Mátyást követő királyok uralkodása idején Buda után a legmagasabb adót fizette. Szeged 1498-ban elnyerte a szabad királyi város rangot, melyet - a mai országterületet tekintve - a mohácsi vész előtt a vidéki városok közül csak Sopron és Székesfehérvár mondhatott magáénak. A szegedi polgárok jövedelmének fő forrása ebben az időben az állattenyésztés, valamint a borkereskedelem volt. Az 1522. évi tizedjegyzék szerint a városnak 8 745 lakosa volt, akik 1 493 házban laktak. A foglalkozás alapvető szerepet játszott a városon belüli lakhelyválasztásnál. Alsóvároson főként pásztorok és földművelők, Felsővároson a szegényebb halászok, vadászok, a Palánkban a sóhordók, sófuvarozók továbbá a közülük kikerülő élelmiszerkereskedők, a népes számú sószállitó hajósok laktak, mig a XIII. században épült Vár a katonaság lakóhelye volt. Egykori lakóinak foglalkozását őrzi a mai Szeged számos utcaneve is. A XVI. század elejére már kialakult egy szük iparosréteg is, tevékenységük az akkoriban virágzó gazdasági ágakhoz - az állattenyésztéshez a szűcs, a mészáros és a varga, a közlekedéshez a kovács, a szijgyártó, a kötélverő, a hajóács, a kereskedelemhez pedig a kalmár, a haiós, a révész - kapcsolódott. A török betörések már 1526-tól gyakran megzavarták a városban lakók életét, de Szeged megszállása csak 1542-ben következett be. Ezután a népesség jómódú rétegeihez tartozók elmenekültek, s csak a foglalkozásuk, életmódjuk miatt elválaszthatatlanul helyhez kötött szegényebb sorsuak maradtak a városban. A törökök felújították a romokban heverő várat és a várost szandságsági székhellyé tették, igy Szeged az egész délvidék katonai és gazdasági központja lett. Jelentősen gyarapították a lélekszámot a szpáhi fennhatóságu falvakból a szultán közvetlen uralma alá 8