1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6.b Szeged népessége és társadalma (1983)

II. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

tartozó - és igy aránylag könnyebb megélhetést biztosító - városba áramló jobbágyok tömegei. Egy 1553. évi török adójegyzék szerint Szegednek 6 765 lakosa és 1 053 háza volt. Ekkoriban a megszállt országrész kereskedelmi forgalmának döntő része Szegeden keresztül bonyolódott le és a török kincstár innen származó vámbevétele többszörösen meghaladta a Budán beszedett összeget. Ennek következtében számottevő kereskedőrétege és sok boltja volt a városnak. A török uralom azonban nem kedvezett a polgárosodásnak, a városi kultura fejlődésének. Megkezdődött a város lakóinak elszegényedési folyamata. Az adófizető házak száma rohamosan csökkent, sok ház lakatlanná vált. Uj építkezésekre nem került sor, a török még az épületek kijavítását is engedélyhez kötötte. Döntően befolyásolta a város sorsának további alakulását egy 1552 -ben a törökök elűzésére tett, sikertelennek bizonyult kísérlet. Az ezt követő megtorlás és annak következményei - főként a tömeges menekülések - miatt 1560-ban már csak 3 500 lelket számlált a város, a kereskedelmi forgalom a negyedére csökkent. Az elnéptelenedés folyamatát tovább erősítő 1585. évi pestisjárvány után a városnak 1 500 lakosa maradt. Szeged a 144 éven át tartó török megszállás alól 1686-ban szabadult fel. A város fejlődésnek indult, 1712-ben újra több mint ezer lakóház állt a területén és 9 000 lakosa volt. Súlyos pusztítást okozott az 1712. évi árviz, amely szinte az egész várost rombadöntötte, csak a Vár és a Palánk maradt meg. A többi városrész lakossága részben elpusztult, részben elmenekült, a városban mindössze 5 000-en maradtak. Ujabb fellendülést a nagyobb erődépitési munkálatok megindítása eredményezett. A környékből munkára berendelt lakosság jelentős fogyasztói igényt támasztott. Az élénkülő kereskedelmi forgalom az elvándorolt lakosságot visszavonzotta. 1718-ban Szeged megyeszékhely lett. Számos uj intézménnyel gyarapodva ismét Délmagyarország központjává vált. Ekkoriban létesültek a város első állandó postajáratai. A gyors ütemü fejlődésnek indult városba nagy számban települtek más nemzetiségű - különösen német és szerb, emellett olasz, francia, görög, örmény, horvát - bevándorlók. A főként a Palánkba betelepült idegenek nagy hatással voltak a városiasodásra. A magyar lakosság fokozatosan a külvárosokba szorult, majd ezek benépesülése után a város tovább terjeszkedett. Ekkor jöttek létre a mai Rókus városrész alapjai. A XVIII. század második felében megindult a város környékén a tanyavilág kialakulása. A XVIII. század végén Szeged gazdasági életében ujabb megujulás következett be. II. József idejében uj közigazgatási rendszert vezettek be és Szeged 3 megszűnt megye igazgatási központja lett. Ekkoriban a vidéki városok sorrendjében Debrecen és Kecskemét mögött a 3. helyet foglalta el. Fellendült az állattenyésztés., egyre erőteljesebbé vált a dohánytermesztés, a gabonakereskedelem, a hajózás. A polgárok jómódúvá válásával a szellemi élet is megélénkült. A XIX. század első felében uj városháza, kórház, gőzfürdő épült, parkok létesültek. Megkezdődött a csatornázás, utburkolás, a vízvezeték hálózatának kiépítése. A Tiszán megindult a gőzhajózás, majd vasúti összeköttetés létesült Pest, Temesvár és Fiume felé. A szabadságharcot követő polgárosodási folyamat részeként a gyárüzemek sora létesült: szalámigyár, gőzmalmok, enyvgyár, vasöntöde, keményítő gyár, a nagyüzemi téglagyártás, fafeldolgozás, a gépi kötélgyártás jelzik az ipar fejlődését. A gazdasági élet fellendülését a népesség gyors növekedése kisérte. Az 1780. évi 18 ezer fővel szemben 1870-l},en már több, mint 70 ezren laktak Szegeden. Folytatódott a városmagtól távolabbi területek benépesülése. A XVIII. század második felétől kezdett kialakulni a város mai településszerkezetének számos jellemzője. Az eleinte csak munkahely, majd fokozatosan az 2 Szeged 9