1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 31. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1977)

I. AZ ADATFELVÉTEL ÉS FELDOLGOZÁS ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - 6. Mintavételi eljárások a népszámlálási műveleteknél

A minta anyagát a megyei (budapesti) statisztikai igazgatóságokon lemásolt Lakásösszeiróivnk és Személyi kérdőivek képezték. A másolatok az általános (A és C mintájú) kérdőiv-ürlapok teljes anyagát tartalmazzák, de a népszámlálási felvételnél alkalmazott 25 %-os reprezentatív kérdőivek (B és D/ minta) többlet-kérdőpontjait már nem. A minta korrekciója A korrekciós eljárás bizonyos számú alkalmas lakásnak a mintába való behelyezéséből és bizonyos számú, megfelelő nagyságú lakásnak a mintából való kiemeléséből állott. A korrekciót a népszámlálási kiadványok első kötetében már közzétett előzetes lakás- és népességszámhoz, mégpedig az ott közölt jelenlevő népességhez igazitva végeztük el. A végleges adatok, melyek a teljeskörü feldolgozás eredményeképpen későbbi időpontban közzétételre kerülnek, természetesen eltérnek e mintanagyságtól, részben kimaradt személyek utólagos összeírása, részben a felülvizsgálat során végzett helyesbítések folytán. A korrekció céljára már az 1 %-os minta készítése során gondoskodtak tartalékról, mégpedig minden 1 000-ik lakás, ill. 500-ik intézeti lakó adatainak kimásoltatása révén. Ezek tehát szintén véletlen mintát képeztek. A behelyezett, ill. kiemelt lakások kiválasztása pedig véletlen számtáblázat segítségével történt. A követett módszer teljesen megalapozott, ha a korrekció során felhasznált lakásoknak a lakók száma szerinti megoszlása megegyezik a lakásoknak alapsokas ágbeli megoszlásával. Ebben az esetben a korrekció után a lakások mintabeli megoszlása jobban megközelíti az alapsokaságbeli megoszlást, mint a korrekció előtt. A müvelet végrehajtásához meg kellett határozni a korrekció során a mintából kiemelt és a mintába helyezett különböző lakosszámu lakások számát. A korrekciós eljárás matematikai alapelveit az 1970. évi népszámlálás 2. kötete a 226-227; oldalon mutatja be. A módszer részletesebb kifejtése az 1960. évi népszámlálás 2. kötetének 152154. oldalán található, ahol a müveletet numerikus példa is szemlélteti. A korrekciós müvelet végrehajtása annyiban különbözött az 1960. évi eljárástól, hogy nemcsak megyénként, hanem azokon belül község - város megkülönböztetéssel végezték el. A megyei jogú városok mellett a további 7 legnépesebb (60 000 lakoson felüli) város, továbbá Budapesten a kerületek is külön egységet képeztek. Ilyen módon 71 területi egységben kellett a müveletet elvégezni. Az előzetes népszámlálási eredmények 1/100 része és az 1 %-os minta között a különbség a magánlakások számában - 54 lakás, a jelenlevő népesség számában - 220 fő volt. Ezek a számok kisebbek, mintáz 1960. évben mutatkozó különbségek (-195 lakás és -540 személy), de annak folytán, hogy körülbelül háromszor annyi területi egységben folyt a korrekció, mégis több lakás be-, ill. kihelyezésére került sor. (A 71 területi egység közül ugyanis 37-ben pozitiv, 34-ben pedig negativ eltérés jelentkezett a személyek számában, ami országosan jó részben kiegyenlítette egymást. A lakások számában 35 területi egységben mutatkozott eltérés, többnyire a várt negativ irányban). Mindezek következtében végeredményben 646 lakást kellett a mintából kiemelni és 700-at behelyezni, ami az összes lakásszám 2, 0 illetve 2, 2 %-át tette. A nettó különbözet mind a lakás-, mind a népességszámban 0, 2 %ot ért el, ami a korrekció révén kiegyenlítést nyert. Különbség mutatkozott az intézeti háztartásokból kiválasztott személyek száma tekintetében is (országos összegben - 72 fő). 50