1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 31. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1977)

I. AZ ADATFELVÉTEL ÉS FELDOLGOZÁS ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - 6. Mintavételi eljárások a népszámlálási műveleteknél

Az ideiglenesen jelenlévő és távollévő népesség egyeztetése a mintában A kettős lakóhelyű népesség összeírásának ellenőrzésére az ideiglenesen jelenlévő és távollévő személyek összeírásának teljessé tételére az 1970. évi népszámlálásnál - külön fejezetben ismertetett - "Ellenőrzőlapok" módszere szolgált. Az 1 %-os minta készítése még az emiitett ellenőrző müvelet előtt történt, ezért szükségessé vált anyagának kiegészítése a pótolt, ill. javított lapokkal. Magánlakásokra vonatkozóan ez a müvelet az 1 %-os minta lakásainak a teljes anyaggal való egybe vét és ével folyt. A hiányzó, főként távollévő személyek kérdőiveit ennek során a mintába bepótolták, a népességkategóriákban történt javításokat (pl. ha valamely személyt mindkét összeirási helyen jelenlevőként vagy távollevőként irták össze) keresztülvezették. Az intézeti háztartásokból hiányzó távollévőket véletlen kiválasztás utján pótolták be a mintába, mégpedig az egyeztetés teljeskörü és mintabeli eredményeinek egybevetéséből adódó számban. E müvelet végrehajtása oly módon történt, hogy a jelenlévő népesség száma ne változzék az előzetes népszámhoz képest, melyet a 4. pontban ismertetett korrekcióval biztosítottak. A lakónépesség és az állandóan bejelentett népesség a jelzett pótlás révén szintén közel jutott - a mintavételi hiba határain belül - a várható teljeskörü országos adatokhoz, anélkül, hogy azokhoz korrekcióval pontosan hozzáigazították volna. A mintavételi adatok megbízhatósági határai A minta pontosságára jellemző megbízhatósági határok egyedi, egyszerű véletlen kiválasztás esetén könnyen megállapíthatók és - minthogy adott mintában csak a mintavételi adat nagyságrendjétől függenek - általános érvényű táblázatba foglalhatók. A népszámlálás 2. sz. kötete ezeket táblázatosan és grafikusan is közli. Esetünkben azonban nem egyedi, hanun lakásonkénti kiválasztás történt, módszere pedig földrajzi rendben végzett szisztematikus (tehát automatikusan rétegzett) mintavétel volt. A szisztematikus kiválasztásból folyó automatikus rétegzés pedig csökkenti a hibahatárokat az egyedi, egyszerű véletlen kiválasztáshoz képest. Az ilyen mintavétel hibahatárainak számításához ismerni kellene minden egyes ismérv lakásonkénti átlagainak szórását, továbbá a rétegzés befolyását. Ezt a terjedelmes számítást a népszámlálás összes ismérveire végrehajtani nem lenne célszerű. Ezért kellő tájékoztatás megadása érdekében ugy jártak el, hogy először közölték az egyedi egyszerű véletlen mintavétel hibatáblázatát, amely a megbízhatósági határok közelítő elbírálására alkalmas. Azután az eddig elvégzett vizsgálatok eredményeképpen egyes fontosabb ismérvekre megadták a ténylegesen alkalmazott mintavételi technika befolyását jelző becsléseket, hogy igy a lakásonkénti, rétegzett kiválasztás befolyása - hasonló tipusu ismérvek esetére - elbírálható legyen. A minta lakásonkénti elkészítése - az egyedi kiválasztáshoz képest - módosítja a mintavételi adatok pontosságát, mert ilyen módon a személyi adatoknál csoportos kiválasztás jön létre, amelynek standard hibája különbözik az egyedi kiválasztásétól. A különbség ismérvről ismérvre változó és függ attól, hogy az adatok szóródása (keveredése) a csoporton - esetünkben lakáson - belül megy-e végbe, vagy pedig a lakások szóródnak (különböznek-e) erősebben a bennük lakók adatai tekintetében. 51