1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 22. Budapest adatai I. (1973)

I. BUDAPEST KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE

A népesség számára vonatkozóan ebből az időből még nem állnak rendelkezésre megbízható korabeli anyagok, de az elmúlt évtizedekben a különböző történeti demográfiai, illetve történeti statisztikai munkákban jónéhány olyan becslés látott napvilágot, amelyre a városok akkori helyzetének megitélésénél mindenképpen lehet és érdemes támaszkodni. Szabó István 1963-ban megjelent "Magyarország népessége az 1330-as és az 1526-os évek között" c. tanulmányában

1'' például a szabad királyi városok közül Buda 1494-1495. évi népességét 8 000 főre, Pestét 7 000-8 000 főre, Kassáét 7 500, Szegedét 7 100, Kolozsvárét 5 000-5 200, Pozsonyét 4 200-4 800főre, Esztergom, Lőcse, Nagybánya, Székesfehérvár és Torda lakosságát pedig együttesen kb. 8 000 főre becsülte. A másfél évszázados török megszállás Budát és Pestet visszavetette fejlődésében, jóllehet az ország középkori fővárosa a török hódoltság alatt sem veszítette el központi szerepkörét. Az uj török tartománynak Buda volt a "fővárosa", s Pesttel egyetemben változatlanul fontos helyet töltött be a kelet-nyugati kereskedelemben is. A városépítés azonban megtorpant; a török birodalom központjától távol eső, katonai hódítás nyomán szerzett területen a városfejlesztéshez nem fűződött különösebb érdeke a török hatalomnak. Fővárosunk újkori története 1686-tal, Buda felszabadításával vette kezdetét. A harcok során mindkét város igen súlyos sérüléseket szenvedett, s népessége rendkívüli módon megfogyatkozott. Az ostromot követő évben idelátogató holland orvos, Tollius Jakab a következőket irta a két városról: "Midőn a Pest és Buda közt levő hidhoz értünk, először Pest városába mentünk, mivel az ostrom folytán földig lerombolt Budán aligha találhattunk volna szállást. ... A hajdan oly büszke és pompás vár és város a rettenetes ágyúzástól teljesen romhalmazzá volt lőve, az egész városban egyetlen ép házat sem találtam Pest, jóllehet a tavalyi ostrom alatt szintén igen sokat szenvedett, mind inkább helyreáll és lakossága is jobban szaporodik, mint Budáé, mivel a síkságon terül el, tehát a Duna kihasználásához előnyösebb helyzettel bir." Buda elveszítette fővárosi rangját. Mindkét város kamarai fennhatóság alá került, s a szabad királyi városi rangot újra biztosító kiváltságlevelet csak közel két évtizedes szívós harc árán: 1703-ban nyerték el. (Az oklevélben felsorolt jövedelemforrásaik azonban 1711-ig még a kamaraigazgatóság rendelkezése alatt maradtak.)Az újjáépítés és ujratelepülés vontatottan indult. (A Budai Császári Kamaraigazgatóság miközben kedvezményekkel igyekezett elősegíteni a letelepedést, egyben arra is ügyelni kivánt, hogy a Várban csak császárhű, katolikus, német lakosság kapjon helyet.) A kibontakozást a XVIII. század első évtizedének végéig a kuruc háborúk és a járványok erősen akadályozták. Az indulás nehézségeit az adózási célokat szolgáló összeírásokból fennmaradt anyagok jól érzékeltetik. Az első házösszeírás keretében: 1696-ban Pesten 230 lakott és épülő házat írtak össze. 1703-ra az összeirt pesti lakóházak száma már 342-re gyarapodott, de 1709-ben a 2/ 342 ház közül 83 ismét lakatlan volt, 68 pedig romokban hevert. ' Az 1710-es és 20-as éveket tulajdonképpen egy másodszori újrakezdés jellemezte. A két város akkor még messze nem érte el a 40-50 évvel korábbi fejlettségi szinvonalat, s még semmilyen tekintetben nem szerezte vissza a magyar városok között korábban játszott vezető szerepét. Az országos igazgatási központ szerepkörét ebben az időben Pozsony töltötte be, s minden valószínűség szerint népességszámban is megelőzte a névleges fővárost: Budát. A népesség nagysága alapján 1720-ban Buda kb. a 3-4. , Pest a 17-20. helyen állhatott a szabad királyi városok között. A települések akkori népességszámának megállapítását Acsády Ignác kísérelte meg először a "Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában, 1 720-21" cimü, 1896-ban megjelent munkájában. Számításának alapját az 1715., illetőleg az 1720. évi adózók számbavételére végzett összeírás képezte. Ez a munka Buda 1720. évi lakosságát 12 138 főben. Pestét 2 706 főben határozta meg. A kötet megjelenése óta Acsády Ignác számítási módszereinek helyességét jónéhány kutató tette bírálat tárgyává. Az egybehangzó vélemények 1/ L. Magyarország történeti demográfiája, 1963.-2/ Statisztikai Közlemények 73. kötet, Pásztor Mihály: "Buda és Pest a törökuralom után". Fővárosi Statisztikai Hivatal. 7 *