1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 22. Budapest adatai I. (1973)

III. A NÉPESSÉG SZEMÉLYI ÉS HÁZTARTÁSI ÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSA,VALAMINT LAKÁSHELYZETÉNEK ALAKULÁSA AZ 1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAI ALAPJÁN - Demográfia

Budapest népességfejlődése az elmúlt 100 év minden évtizedében magasan túlszárnyalta - általában többszörösen felülmulta - az országos népgyarapodási ütemet, sőt 1941 -ig a többi városra jellemző átlagot is. A mult század utolsó harmadától mind lendületesebbé váló városiasodás két évtizeden át elsősorban a budapesti népességkoncentráció fokozódásában öltött testet. A jelenlegi országhatáron belüli népességnek 1870ben 6 %-a, a századfordulón 12, 6 %-a, 1941-ben pedig már 18, 4 %-a összpontosult Budapest mai területén, mig a többi városban élő lakosok aránya az 1870. évi 20,2 %-ról 1941-ig csupán 21,8 %-ra növekedett. A budapesti népességkoncentráció fokozódását a II. világháború átmenetileg megtörte. A népességfogyás 1941 és 1949 között Budapesten nagyobb volt, mint az ország egészében, illetve mint a többi városban együttesen, igy a budapesti népességkoncentráció mértéke jelentékenyen csökkent: 1949-ben az ország népességének 17,3 %-a élt a fővárosban. Az elmúlt 21 év folyamán az urbanizálódás folyamatában egyre jelentősebb szerep jutott a vidéki városoknak - köztük elsősorban a megyei városoknak és az uj szocialista városoknak - s ezzel párhuzamosan Budapest jelentősége e tekintetben valamelyest csökkent. A fővárosi népességkoncentráció ugyan még fokozódott, a városi népesség növekedésének túlnyomó része azonban már nem a fővárosra, hanem a vidéki városokra jutott. A Budapesten jelenlevő népesség az ország népességének 1960-ban 18,1 %-át, 1970-ben 18, 9 %-át képviselte. A budapesti népességkoncentráció tehát 1949 óta jelentősen fokozódott, az 1941. évi 18,4 %-os szintet azonban még 1970-ben is csak kismértékben multa felül. A többi városban élő népesség aránya ugyanakkor az 1941.évi 21,8 %-kal szemben 1960-ban már 23,5 % volt és 1970-ig 26,3 %-ra emelkedett. Budapest népességfejlődésének alapvető forrása az elmúlt 100 évben mindvégig a vándorlásokból származó népnyereség volt, amely még azokban az időszakokban is többszörösen felülmulta a születések és halálozások különbözeteként jelentkező természetes szaporulatot, amikor ennek aránya szintén viszonylag jelentős volt. Ilyen időszaknak tekinthető az 1870-től 1910-ig terjedő 4 évtized. 100 évvel ezelőtt még mind a születési, mind a halálozási arányszám magas és közel azonos szinvonalu (44 %», illetve 43 '/— körüli) volt, de már a 70-es években megkezdődött s a századfordulóig jellemző maradt a halálozási arányszám rohamos, és a születési arányszám ehhez képest mérsékelt csökkenése. A születési és halálozási arányszám eltérő mértékű süllyedése következtében a természetes szaporodás ugrásszerűen megnövekedett ebben az időszakban, és önmagában is jelentős népességszámfejlődést eredményezett. A természetes szaporodás 1870 és 1880 között mintegy 3 %-os (közel 10 000 fős), 1880 és 1890 között közel 5 %-os (mintegy 20 000 fős), 1890 és 1900 között pedig már 14 % körüli (mintegy 80 000 fős) népességszámnövekedés forrása volt. A századforduló utáni 10 évben - amikor a születési arányszám zuhanásszerű csökkenése, illetve a halálozási arányszám stagnálása megkezdődött - a természetes szaporodási arány visszaesett valamelyest, de még mindig jelentékeny, mintegy 11 %-os (több mint 90 000 fős) népgyarapodást eredményezett. Budapest tényleges népgyarapodásának mértékét, ütemét azonban ebben az időszakban is alapvetően a vándorlási nyereség határozta meg. 1870 és 1880 között mintegy 90 ezer, az 1880-as évtizedben 141ezer, az 1890-es években pedig több mint 200 ezer bevándorló telepedett le a főváros mai területén, s elsősorban ez okozta a kiugró mértékű népgyarapodást. Budapest népszaporulatának 1870 és 1900 között mintegy négyötöde származott a bevándorlásokból, s csupán egyötöde a későbbiekhez képest kimagasló mértékű természetes szaporodásból. A századforduló utáni első évtizedben a népességszámfejlődés visszaesésében szintén a vándorlások alakulása játszott meghatározó szerepet. Budapest vándorlási nyeresége 1901 és 1910 között - a dekonjunkturális évek hatására - az előző 10 évhez mérten jelentősen mérséklődött, a 160 ezer főt sem érte el. A természetes szaporodás-jóllehet aránya csökkent - volumenében tovább növekedett, s a korábbinál lényegesen kisebb vándorlási nyereség mellett aránya a népszaporulatban megemelkedett (28 %-ról 34*