1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 22. Budapest adatai I. (1973)

III. A NÉPESSÉG SZEMÉLYI ÉS HÁZTARTÁSI ÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSA,VALAMINT LAKÁSHELYZETÉNEK ALAKULÁSA AZ 1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS ADATAI ALAPJÁN - Demográfia

37 %-ra). Az 1900 és 1910 közötti időszak - az előző 10 éves periódushoz képest mérsékelt - tényleges gyarapodása 37 %-ban származott a természetes szaporodásból, túlnyomó része (63 %-a) azonban ekkor is a vándorlási nyereségből eredt. A későbbiek folyamán a természetes szaporodás - eltekintve az I. világháború utáni néhány évtől, amikor a születési arányszám valamelyest megemelkedett - abszolút értelemben is egyre inkább elveszitette jelentőségét Budapest népességfejlődésében: 1920 és 1930 között már csupán 1,5 %-os (18,7 ezer fős) 1930 és 1940 között pedig mindössze 0,7 %-os (10 ezer fős) népgyarapodást eredményezett. A két évtized alatt a város viszonylag jelentős népgyarapodása csaknem teljes egészében: 91 %-ban, illetve 96 %-ban bevándorlásokból származott. A természetes szaporodás, mint népességszámnövelő tényező az 1950-es években jutott ismét jelentősebb szerephez. Az 1953 elején megjelent 1004/1953. MT. számú határozat - amely a művi vetélést illetően szigorú korlátozást léptetett életbe - nemcsak megakadályozta a háború utóhatásaként magasabbra emelkedett születési arányszám süllyedését, hanem a születésgyakoriság ugrásszerű megnövekedését is maga után vonta. 1953-ban Budapesten 21,2 élveszületés jutott 1 000 lakosra, az 1941. évinél 49 %-kal, az 1950. évinél 35 %-kal több. A fővárosban a demográfiai hullám lényegesen nagyobb arányú volt, mint vidéken, és - bár rövidebb ideig tartott, és a határozat 1954. évi enyhitése ill. 1956. évi feloldása nyomán a vidékinél lényegesen gyorsabb ütemű és arányú visszaesés követte - a főváros 1949 és 1960 közötti népességfejlődésében jelentékenyen éreztette hatását. A születési mozgalom átmeneti megélénkülése és a halálozási arányszám valamelyes javulása nyomán a természetes szaporodás 1949 és 1960 között 5, 3 %-os (közel 85 ezer főnyi) - a két világháború közöttihez mérten volumenében és arányában is kiugró - gyarapodást eredményezett. Az 1949 és 1960 közötti természetes szaporodás a tényleges népgyarapodásnak csaknem 40 %-át jelentette, magasabb hányadát, mint 100 év óta bármely évtizedben. A vándorlási nyereség ebben az időszakban nemcsak relativ értelemben, hanem volumene alapján is kisebb szerepet játszott Budapest népességfejlődésében, mint az 1930-as évtizedben. Az 1949 utáni nagyarányú feláramláshoz mérten a főváros 1949-1959. évi együttes vándorlási nyeresége viszonylag alacsony (129 ezer fő) volt, mert az ellenforradalmi események eléggé jelentős (mintegy 92 ezer főnyi) veszteséget eredményeztek. Az évtizeden belül az évenkénti vándorlási különbözet az 1956-1957. évektől eltekintve is rendkivül szélsőségesen alakult, s a főváros népességfejlődésében jelentős ingadozást vont maga után. Az 1950-es évek elején páratlan mértékű felvándorlás indult meg a fővárosba: az 1949-1952. években Budapest évi átlagos vándorlási nyeresége megközelitette a 36 ezer főt. Viszont az 1953-1955. években a fővárosi letelepedést korlátozó adminisztratív intézkedések következtében évi átlagban már csupán 11 ezer fő népszaporulat származott a vándorlásokból. Az 1950-es évtized végéhez közeledve a vidékiek feláramlása : ismét megélénkült: 1958-ban közel 20 ezer fővel, 1959-ben pedig 26 ezer fővel nőtt a főváros népessége a vándorlások nyomán. Az 1960-as években Budapest népességfejlődése teljes egészében a vándorlási nyereség függvénye lett. Az elmúlt 10 évben mind a születési, mind a halálozási arányszám kedvezőtlenül alakult. Az élveszületési arányszám az 1960-as évek elején még tovább csökkent, s Budapesten is - csakúgy mint országosan - 1962-ben érte el a mélypontot 8, 1 %.-es értékkel. Ezt követően Budapesten némi megélénkülés kezdődött ugyan, de még 1969-ben is csupán 12,0 élveszületés jutott 1 000 lakosra. A népesség gyorsuló öregedésével összefüggésben az 1 000 lakosra jutó halálozások száma az 1960-as évtizedben lassú ütemben, folyamatosan emelkedett: 1960-ban 10, 0, 1969-ben 11, 9 volt, s az évtized egészét tekintve a halálozások száma 9,4 %-kal, 17,7 ezer fővel meghaladta az élveszületésekét. 35*