1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 22. Budapest adatai I. (1973)

II. BUDAPEST FEJLŐDÉSÉNEK FŐBB SZAKASZAI ÉS JELLEMZŐI AZ EGYESÍTÉSTŐL NAPJAINKIG

A főváros népessége a háború nyomán jelentősen megfogyatkozott. 1949. január 1-én Kis-Budapest népességének száma 107 ezerrel (9 %-kal), a környéké 15 ezerrel (3 %-kal) volt kevesebb, mint 1941-ben. A népesség kor szerinti összetétele 1949-ben még erősen magán viselte a háború nyomait. A 15-39 éves népesség száma mind Budapesten, mind a környéken lényegesen alacsonyabb volt a háború előttinél. 1949-ben az 1941. évihez képest a 0-14 évesek aránya Budapesten 13,2 %-ról 16,4 %-ra, a környéken 20, 9 %-ról 21,2 %-ra, a 15-39 " " Budapesten 48,7 %-ról 41,4 %-ra, ( a környéken 44,4 %-ról 40, 8 %-ra, a 40-59 " " Budapesten 27, 9 %-ról 30,4 %-ra, a környéken 25, 2 %-ról 27, 3 %-ra, a 60-X " " Budapesten 10,2 %-ról 11,8 %-ra, a környéken 9, 5 %-ról 10, 7 %-ra módosult. A szocialista társadalmi-gazdasági viszonyok kialakulásával a főváros népességfejlődése ismét felgyorsult. 1949. és 1960. január 1. között Kis-Budapest területén 13 %-kal, az 1950. január 1-i hatállyal Budapesthez csatolt peremtelepüléseken pedig 15 %-kal gyarapodott a népesség száma. A népgyarapodás fő forrását ebben az időszakban is a bevándorlások képezték, jóllehet az 1950-es évek elején a terhességmegszakitást tiltó rendelkezések eredményeként a természetes szaporodás is jelentősebb szerepet játszott a népességszám növekedésében, mint a korábbi évtizedekben. 1949 után az országon belüli vándormozgalom számottevően megélénkült, s Magyarország népességének területi eloszlásában jelentős változások következtek be. A népességfejlődés területi differenciáltságának fokozódása, a népességeloszlás korábbinál gyorsabb ütemü módosulása szorosan összefüggött az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének gyorsulásával, a gazdasági struktura átalakulásával, s azokkal az aránytalanságokkal, amelyek a kapitalista iparfejlődés során a magyar ipar területi elhelyezkedésében kialakultak. A szocialista iparosítás nyomán az ipari munkahelyek száma az ország minden megyéjében emelkedett, s a területi arányok már az 1950-es évek folyamán jelentékenyen javultak, abszolút értelemben azonban a gyarapodás az iparilag viszonylag fejlettebb területeken lényegesen nagyobb volt, mint az iparral addig úgyszólván nem rendelkező megyékben. A meglevő vállalatok bővitése - amely az ipari termelés növelésének viszonylag kis beruházással megoldható, s ebből következően legkézenfekvőbb módja volt - az ipari centrumokban, s közöttük elsősorban Budapesten a munkalehetőségek számottevő növekedéséhez vezetett. A gyors ütemben emelkedő munkaerőszükségletet Nagy-Budapest lakossága - jóllehet a belső munkaerőtartalékot jelentő női népesség túlnyomó része munkába lépett - nem fedezte, s a bőven kinálkozó munkaalkalom a vidékiek tömeges feláramlását inditotta el. Az 1950-es évtized első felében Kis-Budapest és a peremkerületek népességének száma igen gyorsan növekedett, s lényegében csak az 1956 -os ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatos népveszteség miatt nem jelentett ez az évtized a népességfejlődés tekintetében egyedülálló szakaszt a főváros történetében. Az 1960-as évtized folyamán az ipar és a népességfejlődés kapcsolatában újszerű tendenciák jelentkeztek. Az ország ipari fejlődése ebben az időszakban már nem vonta maga után a népességfejlődés területi differenciáltságának fokozódását, sőt erőteljesen mérsékelte a különbségeket. Az ipari létszám évi átlagos gyarapodása abszolút értelemben nem maradt el ugyan a korábbi évekétől, de mig az 1950-es évek folyamán uj munkahelyek túlnyomórészt az iparilag viszonylag fejlett területeken létesültek, addig az utóbbi években főként az iparilag elmaradott területeken jelentkezett számottevő létszámgyarapodás. A munkaerőszükséglet és 28*