1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 22. Budapest adatai I. (1973)

II. BUDAPEST FEJLŐDÉSÉNEK FŐBB SZAKASZAI ÉS JELLEMZŐI AZ EGYESÍTÉSTŐL NAPJAINKIG

Budapesten a lakáshiány az 1930-as években egyre nyomasztóbb méreteket öltött. Az 1941. évi népszámlálás idején mintegy 37 ezer ember lakott nem lakás céljára épült helyiségekben, de több 10 ezerre rúgott azok száma is, akik a különféle nyomortanyákon - mint pl. a Mária Valéria-telep, Auguszta-telep - éltek emberhez méltatlan körülmények között. A várost és a peremtelepüléseket összefűző, mind szorosabbá váló kapcsolatok mellett a két terület népességének összetételében jelentős különbségek alakultak ki, illetve maradtak fenn a század első négy évtizedében. Demográfiai jellemzők tekintetében a környék még mindig közelebb állt a vidékhez, mint Budapesthez, a népesség foglalkozás szerinti összetétele viszont a két terület közötti szoros kapcsolatot jelenitette meg. Budapesten a népesség nemenkénti összetételében a századfordulót követő 3-4 évtized során a nők javára további eltolódás következett be. A környéken, ahol túlnyomórészt teljes családok telepedtek le, s lényegesen magasabb volt a - rendszerint fiutöbbletet mutató - gyermekkorú népesség aránya, a nemenkénti eloszlás egyenletesebb volt. 1941-ben Budapesten 1 000 férfira már 1 148 nő, a környéken viszont csak 1 091 nő jutott. A századforduló után a budapesti népesség korösszetételének alakulásában megjelentek a fokozatos öregedés jegyei. Mig 1870 és 1900 között a korösszetétel (amely akkor már jelentősen eltért ugyan az országostól) szinte alig változott, addig 1900 után a gyermekkoruak aránya számottevően csökkent, s nőtt az idősebb munkaképes korúak és a 60 évesek és idősebbek hányada. A korösszetétel tekintetében 1941-ben a környék és a város között még jelentős különbség volt, jóllehet a környék népességfejlődésében is a városéhoz hasonló tendenciák érvényesültek. Kis-Budapest és a peremkerületek népesse'ge főbb korcsoportok szerint, százalékban 1900-1941 Kis-Budapest Pere mke r ületek Év összesen 0-14 15-39 40-59 60-X összesen 0-14 15-39 40-59 60-X éves éves 1900 100, 0 26, 0 51,4 17,6 5, 0 100, 0 37, 9 39,7 17, 3 5,1 1910 100, 0 23, 2 53, 1 18, 3 5,4 100, 0 36,4 41,6 16, 9 5,1 1920 100, 0 20, 6 51, 0 21, 6 6, 8 100, 0 30,4 43, 7 19,7 6,2 1930 100, 0 15, 5 50,8 24, 9 8, 8 100, 0 24, 1 47,2 21,3 7,4 1941 100, 0 13, 2 48, 7 27. 9 10, 2 100, 0 20, 9 44,4 25,2 9,5 A családi kötelékben élők a környékre települők között lényegesen magasabb arányt képviseltek, mint a főváros népességében, amelyet nagyobb hányadban gyarapitottak munkát kereső, családból kiszakadt fiatalok. A házasok aránya a 15 éves és idősebb népesség körében Budapesten csak 52 % volt, ugyanakkor a környéken elérte a 63 %-ot. A családi állapot szerinti összetétel különbözősége egyik tényezője volt a két terület élveszületési arányszáma közötti igen nagy különbség kialakulásának. Megközelitő pontosságúnak tekinthető adatok szerint 1940-ben 1 000 15-49 éves nőre Budapesten 32, 3, a környéken 52,3 élveszületés jutott. A századfordulót követően Budapesten az élveszületési arányszám rohamosan romlott, s a 30-as években 1 000 lakosra már 2 / 46 %-kal kevesebb élveszületés jutott, mint 1900-1910-ben. ' 2/ Az eset helye szerinti adatok alapján számitva. \ 25*