1963. ÉVI MIKROCENZUS Személyi és családi adatai (1964)

VI. A mintavételi eljárás módszere

Az 1963. I. 1-én megtartott mikrocenzus Magyarország össznépessége, valamint összes lakásai 2%-ának adatait foglalja magában. A mikrocenzus eredményei alapján a teljes népesség, valamint az összes családok, háztartások és lakások összetételére levonható következtetések pontosságát a minta nagysága és a mintavétel módszere határozza meg. Ezért a mikrocenzus eredményei felhasználásának eló'segítése érdekében röviden ismertetjük a vizsgálatnál alkalmazott mintavételi eljárás módszerét, úgymint az (elsődleges és másodlagos) kiválasztási egység meghatározását, a rétegezési eljárást (a rétegezési ismérvek megválasztását, a réteghatárok meghatározását, a rétegezés hatását az adatok pontosságára), a minta nagyságának meghatározását, a minta kiválasztásának technikáját, valamint a mintavételi adatok pontossági fokát és az adatok használhatóságát. I, A mikrocenzus mintavételi egysége A mikrocenzus mintájának kiválasztási egysége a lakás volt. A kiválasztott lakások összes magánháztartásai a mintába kerültek és ezek minden tagját összeírtuk a mikrocenzus alkalmával. A mintavételi egység megválasztását olyan tényezők befolyásolták, mint az összeírási egység (amely ugyancsak a lakás volt), a különböző lehetőségek realizálásának költségei, a kiválasztás és az összeírás végrehajtásának technikája, a különböző lehetőségek realizálása esetén nyerhető mintavételi adatok pontossága stb. A csoportos kiválasztási eljárás befolyásolja a mikrocenzus adatainak pontosságát (ún. csoporteffektus). Hatását az 1960. évi népszámlálás előzetes feldolgozásához használt 1%-os képviseleti minta adatain vizsgáltuk. Bár az 1960 óta eltelt időszak folyamán az egyes adatok szórása némiképpen módosulhatott, az eredmények előzetes tájékozódásra alkalmasak. Ha egy N egységből (lakásból, háztartásból) álló alapsokaságból kiválasztott n elemszámú n 1 minta lélekszáma m, az í-ik (i = l,. . . ,n) csoport lélekszáma m

i m — m

i továbbá a

t egy bizonyos n ismérvvel rendelkező egyének száma az £-ik csoportban és 2?, ="—p = , akkor a p arány a 2% i megfelelő alapsokaságbeli P arány becslése lesz. Hányados-becslésről lévén szó, a mintából számított szórásnégyzete « N-n {

P'~

P

f 2 I . j ~ Nrirn?' n-1 ' 1

1 n ahol Wi = —. A becslés pontosságának értékelésére néha ar

p helyett a becslés V relatív standard hibáját szokás használni. A csoporteffektust az egyéb vizsgálatainkban is jól hasznosítható háztartásonkénti kiválasztás esetére tanulmányoztuk. Ennek eredményei a lakásonkénti kiválasztás pontosságáról jó tájékoztatást nyújtanak, mivel az 1960. évi népszámlálás adatai szerint az egy lakásra eső magánháztartások száma 1,104. így az esetek túlnyomó többségében egy háztartás tagjainak és a megfelelő lakás lakóinak a száma megegyezik, azaz a háztartásonkénti és lakásonkénti kiválasztás útján nyert egyéni adatok szórásai közel egyenlők. 14 Mikrocenzus '•'öl