1960. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 4. Lakásadatok I. (1961)

BEVEZETŐ

előzetesen, pontosan megállapítani nem lehet, az adatok felhasználásánál azonban feltétlenül számolni kell azzal, hogy az elméletileg kiszámított hibahatárok e hatások következtében módosulhatnak. A képviseleti minta adatainak közlése minden esetben a teljes lakásállományra kivetítve történt oly módon, hogy az 1%-os mintabeli adatokat százzal szoroztuk. A minta anyagában 27 716 lakás szerepel, ami kivetítve 2 771 600 lakást jelent. Ez a szám 556 eltéréssel azonos a népszámlálás 2 772 156-os előzetes adatával. * * * A kiadványban előforduló fogalmak magyarázata Lakásegység: a lakás, a lakott gazdasági helyiség (műhely, üzlet stb.), a lakásként használt ideiglenes és mozgó létesítmény (kunyhó, bódé, hajó, vasúti kocsi stb.) és az intézeti háztartás (munkásszállás, kollégium, kórház stb.). Lakás: az eredetileg erre a célra épített vagy átalakított helyiségek (szoba, konyha, mellékhelyiségek) egymással műszakilag (építészetileg) összefüggő csoportja, amelynek az utcára, térre, udvarra, lépcsőházra, előcsarnokra, folyosóra stb. nyíló külön kijárata van. Egy lakásnak minősül az egymással műszakilag (építészetileg) összefüggő (belső átjárókkal, ajtókkal összekötött) lakóhelyiségek csoportja akkor is, ha egy vagy több helyiség átjárói lezártak és a lakóhelyiségek így elválasztott részeit több család (háztartás ) lakja. Az olyan különálló lakóhelyiséget, amely valamely lakás részét képezi, a lakáshoz tartozónak kell tekinteni, lia azt a lakást használó család lakja. Ha egyes, korábban összefüggő lakóhelyiségeket műszakilag választottak le, akkor az így keletkezett helyiségcsoport külön lakásnak számít. Az 1960. évi népszámlálás a lakások adatainak felvételénél — a népszámlálások során először — használta a „lakás" fogalmának, mint műszaki (építészeti) egységnek meghatározását. A korábbi népszámlálások, így az 1949. évi népszámlálás is — a több család által lakott lakások egy részét — családonként mint külön lakást írta össze. Ezt a gyakorlatot elsősorban a községekben követték, az olyan lakásoknál, amelyek két vagy több szobából, illetve konyhából álltak. Ennek következtében a korábbi, így az 1949-es népszámlálás „lakásszámai" is többet mutatnak a valóságos lakásállománynál. A „lakásnak" mint műszaki (építészeti) egységnek meghatározása valóságos képet ad a lakások tényleges számáról. Mogfelel a nemzetközi gyakorlatban elfogadott (az ENSz és a KGST által javasolt) elveknek és lehetővé teszi a reális nemzetközi összehasonlítást. Megbízható bázist nyújt a jövőbeni lakásösszeírásokhoz, hátránya viszont, hogy megnehezíti a múlttal való összehasonlítást. A lakásfogalom korábbiaktól eltérő értelmezésének ugyanis egyik következménye, hogy az 1960. évi és az 1949. évi lakásállomány különbsége nem a valóságos lakásszámnövekedést mutatja. A lakásfogalom változása okozza, hogy egyes településeken, — ahol egyébként lakásállománynövekedésnek kellene mutatkoznia — a lakásépítések és bontások egyenlegeként állománycsökkenés jelentkezik 1949-hez képest. Lakások építési éve. A lakások számának építési év szerinti közlése — előzetes kigyűjtés alapján — az épületösszeíróívekről történt. Az épületek építési éve a községekben általában egybeesik a bennük levő „lakások" építési évével. Eltérés a városokban az emeletráépítéssel, padlástérbeépítéssel, leválasztással keletkezett lakások esetében jelentkezhet. Ezért Budapest és a városok adatai csak megközelítő képet adnak a változásokról. Lakószoba: ajtóval, ablakkal rendelkező olyan helyiség, amelynek alapterülete 6 m

z-nél nagyobb. Ide tartozik a háló-, nappali-, ebédlő-, társalgó-, gyermekszoba stb. és az egy szobából álló lakások szobája. Szoba: a lakószobán kívül a hálófülke (alkov), hall és a személyzeti szoba. Konyha: a lakás többi helyiségével rendszerint összefüggő 6 m

2-nél nagyobb alapterületű, főzés céljára létesített és használt Myiség. Lakóhelyiség: a szoba, a konyha és az egyéb helyiségből álló lakások hasonló helyiségei. A reprezentatív feldolgozás csak azt vette figyelembe, hogy tartozik-e konyha a lakáshoz. Ezért a több konyhával rendelkező lakásoknál is csak egy konyhát mutatott ki. Ennek megfelelően az adatok összehasonlíthatósága miatt, azonos alapon át kellett számítani az 1949-ben közölt konyhák s ebből eredően a lakóhelyiségek számát is. Lakásnagyságcsoport (lakástípus): a lakásoknak lakószobaszámuk szerinti megoszlása. Mind az 1949-es, mind az 1960-as népszámlálás idején, — így e kötet II. részében is — a lakószobaszám alapján történt a lakások nagyságszerinti besorolása. A kötet III. részében — feldolgozástechnikai okok miatt — a lakásnagyságcsoportok megállapítása a szobák száma alapján volt csak lehetséges. A kétféle feldolgozás között az egyes lakásnagyságcsoportokba jutó lakások száma lényegtelen eltéréseket mutat. Eltérés elsősorban a városok nagyobb lakásainál úgy jelentkezik, hogy a hálófülkés, hallos, személyzeti szobás lakások magasabb lakásnagyságcsoportba kerültek. A „lakószoba nélküli" lakásnagyságcsoportba tartoznak mindazok a lakások, amelyek konyhából vagy egyéb helyiségből állnak. Míg az 1949. évi népszámlálás — a fogalmi meghatározottság hiánya miatt — a lakások számát kedvezőbbnek, addig lakásnagyságcsoportok közötti megoszlását rosszabbnak mutatja a valóságosnál. Ez azt jelenti, hogy az 1949-es népszámlálás az egy lakószobás lakások részarányát a ténylegesnél mintegy 6%-kal többnek határozta meg. A lakásfogalom változásából következik az is, hogy a két lakószobás lakások egy része 1960-ban olyan lakásokból áll, amelyeket 1949ben egy lakószobásként írtak össze. Fürdőszoba: fürdőkáddal és hozzátartozó felszerelési tárgyakkal, tisztálkodás céljára berendezett helyiség. A fürdőszobák száma olyan fürdőszobákat is tartalmaz, amelyek folyóvízzel, szennyvízelvezető csatornával nincsenek ellátva. Vízöblítéses árnyékszék: az úgynevezett angol WC. Egyéb árnyékszék: a vízöblítés nélküli (tőzegszórós, pöcegödrös) árnyékszék. Vízvezeték: magába foglalja mind a városi, mind a körzeti, mind a házi vízvezetéket. 6