1960. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 4. Lakásadatok I. (1961)

BEVEZETŐ

Vízvezetékes lakások: azok a lakások, amelyekben a vízvezetéki kifolyócsap (falikút) a lakásban van. Lakók

1: mindazok a személyek, akiknek az adott lakásban volt az állandó lakhelyük, továbbá mindazok, akik bár az összeírás időpontjában nem tartózkodtak lakásukon, de attól 1 hónapnál (kórházi ápoltaknál 1 évnél) nem régebben ideiglenesen távol voltak. Nem számítanak a lakás lakói közé azok a személyek, akik ugyan a lakásban kerültek összeírásra, de ott 1 hónapnál nem régebben tartózkodtak (az ún. ideiglenesen jelenlevők pl. vendégek, látogatóban levő rokonok stb.). Nem tartoznak a lakás lakói közé azok a személyek sem, akiknek „családi" lakhelyük ugyan az adott lakás lenne, de munkavégzés, tanulás stb. miatt távol (munkásszálláson, kollégiumban stb.) laktak lakásuktól (családjuktól). (Az ún. huzamosan távollevők.) Jelenlevő személyek

1: mindazok, akik a népszámlálás eszmei időpontjában a lakásban tartózkodtak. A jelenlevő személyekhez tartoznak az ideiglenesen jelenlevők. Nem tartoznak ide az ideiglenesen távollevők. Az 1960-as népszámlálás a nemzetközi gyakorlatnak, az ENSz és a KGST javaslatainak megfelelően a hazai népszámlálások során első alkalommal használta a lakások „állandó népességének" fogalmát a korábbi népszámlálások „jelenlevő népességével" szemben. A lakók (népesség) száma alapján számított laksűrűségi mutatók a lakások állandó — tehát valóságos— lakottsági helyzetét tükrözik. Ezért a kétféle népesség száma alapján számított laksűrűségi mutatók összehasonlítása csak megközelítő képet adhat a bekövetkezett változásokról. Az adatok értékelésénél figyelembe kell venni pl. hogy 1949-ben az intézeti háztartások népességét is a jelenlevő személyek száma alapján állapították meg. Az intézeti háztartások (pl. munkásszállások, kollégiumok stb.) a népszámlálások Magyarországon szokásos január 1-i eszmei időpontjában általában üresek vagy csak kisrészben lakottak. Ennek következménye az volt, hogy lényegesen kevesebb személyt írtak össze az intézeti háztartásokban, mint amennyi azok állandó népessége volt. Ugyanakkor az intézeti háztartásokból időlegesen eltávozott személyeket általában családi lakhelyükön, lakásukban írták össze mint jelenlevőket. A követett eljárás a laksűrűségi mutatókat a valósághoz képest az intézeti háztartásokban javította, a lakásokban rontotta. Lakáshasználati jogcím: csak az elsődleges jogcímet tartalmazza. (Pl. egy főbérlő által lakott lakás főbérleti lakásnak számít akkor is, ha albérlő vagy ágybérlő is lakik a lakásban.) Egyes elsődleges jogcímen lakott lakások adatai összevonásra kerültek. A háztulajdonosi jogcímen kimutatott lakások száma az öröklakástulajdonosi, a főbérleti lakások száma a szolgálati (házfelügyelői), a társbérleti lakások száma a közös bérletű lakások adatait is tartalmazza. * * * A kötetben nyilvánosságra hozott 1949-es és korábbi népszámlálások adatait — a közigazgatási változások kivételével — átdolgozás nélkül közöltük, ezért az összehasonlításnál a fogalmi eltérések hatásait figyelembe kell venni. A kötet I. része az adatok ismertetésével, szöveges értékelésével foglalkozik. A II. rész az 1%-os képviseleti mintavétel útján nyert összefoglaló lakásadatokat, a III. rész — előzetes kigyűjtés alapján — a lakások építési év szerinti megoszlását tartalmazza.

2 A IV. rész az 1%-os képviseleti mintavétel módszeréről nyújt tájékoztatást. 1 A szövegben és a táblázatokban használt „lakók" fogalmán az 1949-es és korábbi adatoknál mindig a lakások jelenlevő, az 1960-as adatoknál állandó népességét kell érteni. 2 Budapesten az 1949 —1960-ig épült lakások évenkénti megoszlám, részben beesült adat. 7