1960. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 4. Lakásadatok I. (1961)

IV. A mintavételi eljárás módszere

valamint a nemzetközi gyakorlat szempontjából is kellő pontosságú mintavételi adatokat biztosít, ugyanakkor a teljeskörű népszámlálási anyag és az 1%-os személyi minta anyagának feldolgozását nem befolyásolta. b) Az 1%-os lakásminta kiválasztási egysége a lakás. Mivel a népszámlálás összeírási és az 1%-os személyi minta kiválasztási egysége a magánháztartás

6 volt, továbbá, mivel a népszámláláskor minden háztartással együtt a háztartás lakásának adatai is összeírásra kerültek, legcélszerűbb mintavételi egységnek a lakás kínálkozott. A mintavételi egység ilyen megválasztása megkönnyítette a személyi és lakásminta kiválasztásának egyidejű, végrehajtását, ugyanakkor pedig kellő pontosságú mintavételi adatokat eredményezett. Bármilyen más mintavételi egység, pl. teljes számlálókörzetek, kerületek, települések összes lakásainak kiválasztása tetemesen megnövelte volna a kiválasztás végrehajtására fordított munkát és időt, ugyanakkor pedig a csoportos kiválasztás folytán, a mintavételi adatok pontosságát is hátrányosan befolyásolta volna. c) Az 1%-osl akásmintát lényegében ,,szisztematikus" eljárással választoltuk ki a népszámlálás teljes anyagából. E módszer a mintavételi aránynak megfelelően került alkalmazásra oly módon, hogy egy-egy járás (járási jogú város, Budapestnél alkerület) anyagából a 100-ik Összeíróívvel kezdve, a járás minden 100-ik Összeíróívét választottuk ki. Az ily módon kiválasztott lakások nem kerültek kivétel nélkül a lakásmintába, mivel előfordul olyan lakás is, amelyben több háztartás van, ezekről pedig több összeíróívet töltöttek ki. Ennek következtében a kiemelt Összeíróívek egy részét lakásminta szempontjából figyelmen kívül kellett hagyni (lásd: 1. d.). Az ilyen lakások viszonylag csekély száma (az összes lakások 10,8%-a) miatt az alkalmazott kiválasztási eljárás lényegében mégis „szisztematikusnak" tekinthető. A szisztematikus kiválasztási módszer befolyásolja a minta adatainak pontosságát. Az ilyen kiválasztásnál a lakásminta adatainak pontossága részben romlik az egyszerű véletlen kiválasztáshoz viszonyítva, mert a kiválasztott elemek nem teljesen függetlenek egymástól. Miután általában csak minden 100-ik lakás került kiválasztásra, feltehető, hogy az egyes mintába került elemek között a korreláció elhanyagolhatóan kicsi. Másrészről a szisztematikus kiválasztás terület szerint rendezett anyagból történt

7, ezáltal automatikusan rétegezést visz a mintába. A vizsgált ismérvek szempontjából kellően homogén rétegek esetén nő a mintavételi adatok pontossága. A lakásminta kiválasztásánál az egyes megyék, ezeken belül pedig az egyes járások tekinthetők rétegeknek (pl. a lakástípusok megoszlása szempontjából). Ily módon a szisztematikus kiválasztás alkalmazása nemcsak gyakorlati, hanem elméleti szempontból is indokolt volt. d) A lakásminta kiválasztását járásonként és megyénként hajtottuk végre. E körülmény megkönnyítette a mintavétel gyakorlati végrehajtását és lehetővé tette, hogy a mintavételi adatok ne csak az ország egészére, hanem kisebb területi (megyei) egységekre vonatkozóan is jó becsléseket szolgáltassanak. A mintavétel gyakorlati végrehajtásánál csak azokat az Összeíróíveket vettük figyelembe, amelyek magánháztartások és magánlakások adatait tartalmazták. Ugyanakkor nem volt célunk az intézeti háztartások lakásadatainak becslése, ezekre az 1%-os lakásminta nem terjed ki. Az 1%-os minta elkészítése úgy történt, hogy a népszámlálás területi (illetve ezen belül alfabetikus) rendszerben

7 elhelyezett anyagát járásonként sorszámoztuk és ebből egy-egy járás anyagán végighaladva, sorszám szerint minden 100-ik magánháztartás Összeíróívét kijelöltük lemásolás cél jára> Miután a mintába kerülő Összeíróívek kiválasztása szigorúan előírt szabályok szerint történt, a másolók kézhez kapták a másolásra kijelölt Összeíróívek pontos listáját. Mivel előre nem tudtuk, hogy melyik összeíróíven szerepel intézeti háztartás, ezért az előzetes kijelölés folytán mintába kerülő intézeti háztartás anyagát mellőztük és az előre kijelölt következő Összeíróívre tértünk át. Az ily módon kapott népesség az ország magánháztartásban lakó népességének jó közelítésben 1%-át tette ki és az 1%-os személyi minta alapjául szolgált. Ugyanakkor a lemásolt Összeíróíveken szereplő lakások száma nem volt azonos az ország lakásainak 1%-ával, annál lényegesen magasabbnak adódott. Ennek oka az, hogy a népszámlálásnál minden háztartás anyagát a lakásadatokkal együtt, külön Összeíróívre vettük fel és így egy lakás adatai annyi Összeíróíven szerepeltek, ahány háztartás a lakásban élt. A népszámlálás teljes anyagában szereplő k

( darab olyan lakást, amelyben i darab (i = 1, 2, 3,.. .) magánháztartás él, pontosan i • k

{ darab Összeíróíven írtunk össze. Egy i háztartásos lakás tehát «-szer akkora valószínűséggel kerülhetett kiválasztásra, mintegy egyháztartásoslakás. Következésképpen a lemásolt Összeíróíveken 8 A „magánháztartás" fogalmát itt és a következőkben mindig az általános értelemben használjuk, az egyszemélyes háztartások, valamint az egyedülállók közös háztartását is e fogalomkörbe soroltuk. 7 Az Összeíróívek utca és házszám szerinti sorrendben, számlálókörzetenként, a számlálókörzetek községenként, ill. városoknál kerületenként a földrajzi fekvésnek megfelelően, a községek pedig járásonként alfabetikus sorrendben vannak elhelyezve. 114