1960. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 4. Lakásadatok I. (1961)
IV. A mintavételi eljárás módszere
szereplő lakások között az i háztartásos lakások «'-szeresen voltak képviselve. Az elsődlegesen kiválasztott lakások várható száma tehát a kívánt i i = 1 = h 100 helyett l t=i — m 100 értéknek (a személyi mintába került magánháztartások száma) adódott, ahol L egy lakásban élő háztartások maximális száma (tehát pl. Jc l+ 1 = 0), k 0 pedig az üres lakások száma az alapsokaságban. A kiválasztásnál az elmondottak folytán fellépő lakástöbblet kiküszöbölését az tette lehetővé, hogy minden összeíróíven feltüntették többek között a lakásban meghatározott sorrendben összeírt háztartások számát, továbbá ezek között az Összeíróíven szereplő háztartások sorszámát. Egy többháztartásos lakásban élő háztartás Összeíróívéről megállapítható volt a háztartás sorszáma, ily módon a kiválasztásba a fenti értelemben vett „első", „második", „harmadik" stb. háztartások kerültek. Ezek alapján a kiválasztásnál fellépő többletet úgy küszöböltük ki, hogy a lemásolt Összeíróívek közül csak azokat soroltuk be az 1%-os lakásmintába, amelyek „első háztartás", vagy üres lakás anyagát tartalmazták. A lakásmintába sorolt összeíróíven szereplő összes (első, második, harmadik stb.) magánháztartás népességszámainak összege adja a lakás lakosszámát. Ily módon a lakásminta anyagát két lépcsőben választottuk ki az alapsokaságból. Ez a második szelekció nem érintette azokat a lakásokat, amelyekben egyetlen háztartás él, viszont ennek folytán az elsődlegesen kiválasztott «'-háztartásos lakások közül átlagosan csak minden i-ik került a mintába. E másodlagos szelekció után kapott sokaság szolgáltatta a kívánt 1%-os lakásmintát. A mintába került lakások száma közelítőleg valóban az ország összes lakásainak 1%-a volt. (Lásd 2,) Ugyanakkor a másodlagos szelekció következtében az 1%-os lakásminta és a korábbi 1%-os személyi minta sokaságainak egy része különböző ; bár mindkettő az ország összes magánháztartásainak, valamint a magánháztartásokban élők 1%-át tartalmazza. A kiválasztás vázolt gyakorlati végrehajtása biztosította, hogy a lakásminta mind az üres, mind a többháztartásos lakások adatait torzításmentesen képviseli (reprezentálja). Az 1%-os lakásmintát a teljes népszámlálási anyag munkameneteinek megfelelően dolgoztuk fel. Megtörténhet azonban, hogy a teljeskörű feldolgozás technikája a későbbiek során finomodni fog és ennek következtében is léphetnek fel bizonyos eltérések a mintavételi és a megfelelő teljeskörű adatok között. 2. A lakásminta korrekciója a) A szisztematikus kiválasztásnál járásonként alkalmazott 100-as kezdőszám, valamint az intézeti háztartások figyelmen kívül hagyása következtében az 1%-os személyi mintába járásonként 1—2, megyénként pedig átlagban 5—6 magánháztartással kevesebbet választottunk ki. Ugyanakkor a mintába került magánháztartások népességszámának ingadozása a háztartásnagyság, mint valószínűségi változó szórása miatt, a kiválasztott személyek száma sem egyezett az előre megadott népességszámmal. E különbségeket utólagos, matematikailag megalapozott korrekcióval tüntettük el 3 és ezáltal elértük, hogy a reprezentatív személyi minta az ország magánháztartásainak és lakosságának pontosan 1%-át tartalmazta. A lakásminta, amely ebből az 1%-os személyi mintából készült (lásd: 1. d.), közelítőleg az ország összes lakásainak mintegy 1%-át tartalmazza. A kiválasztott lakások száma azonban itt is eltért az összes lakások számának 1%-ától. Ez az eltérés csekély és lényegében a mintába került többháztartásos lakások első háztartásai száma, mint valószínűségi változó szórásának következménye. Ugyanakkor eltérést okozhatott az a tény is, hogy a minta kiválasztása alapján kapott lakásszámok (végleges) jellege különbözik a számlálóbiztosok által megállapított, előzetes lakásadatok jellegétől. Ha ismeretesek az üres lakások 1c 0, valamint az i háztartásos {i = 1,2, ...) lakások 1c i számai az alapsokaságban (vagy ezek megfelelő becslései), akkor előzetesen, elméleti úton meghatározható az eltérés várható nagysága. A kiválasztott, közel 1%-os lakásminta adatainak előzetes vizsgálata alapján sikerült kielégítő becsléseket kapni ezekre az értékekre és így lehetőségünk nyílt az eltérés várható nagyságának megállapítására. E becslések segítségével azt kaptuk, hogy a lakásminta fentvázolt kiválasztása után adódó lakásszáma 99%-os valószínűséggel 144-gyel térhet el a kívánt 27 716-os értéktől. A tényleges eltérés azonban mindössze 139 volt, ami a megyék többségénél mutatkozó kicsiny, de (a korrekció alapjául szolgáló lakásadatok előzetes jellegével magyarázható) főleg egyirányú eltérésekből tevődik össze. Ez azt mutatja, hogy a minta kiválasztását (legalább is a lakások száma szempontjából) a követelményeknek megfelelően hajtottuk végre. 8* 115
