1960. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 3.e. Budapest személyi és családi adatai (1961)

I. Az adatok ismertetése

A gyermekkel élő özvegy, elvált stb. szülők családjainak túlnyomó többségében — 91 %-ában — anya az ,,egy szülő". Ez az összes családok 12%-a, ami egyben azoknak a családoknak az arányát is jelenti, amelyekben a családfő nő. Budapesten 100 család közül 15-ben ól rokon is. A rokonnal élő családok aránya 1949-hez képest alig változott. A rokonnal élő családok 59%-ában felmenő rokon, 37%-ában oldalági rokon van. Az olyan családok aránya, amelyekben felmenő és oldalági rokon is él, mindössze 4%. A családok egyharmada egy-generációs, 60%-a két-generációs; három vagy több generáció a családoknak alig 7%-ában él együtt. A családok keresői A családoknak a keresők száma szerinti megoszlása hasonlóan alakult, mint országosan; az egykeresős családok aránya jelentősen csökkent, a többkeresős családoké emelkedett. Budapesten azonban az egykeresős családok aránya lényegesen alacsonyabb, a többkeresős családok aránya pedig sokkal magasabb, mint országosan. A családok százalékos megoszlása Keresők száma A családok százalékos megoszlása 1949 1960 Nincs kereső 0,1 0,5 a) 1 kereső 59,0 31,4 2 „ 32,7 53,3 3 6,8 12,4 4 és több kereső 1,4 2,4 összesen 100,0 100,0 a) A családokkal együtt, amelyekben csak huzamosa,n távollevő kereső van. A 2 tagú családok több mint felében keres mindkét családtag, a 3 tagú családok között a 3 keresős családok aránya 17%, a 4 tagú családoknak már csak 5%-ában keres mind a négy családtag. A 100 családra jutó keresők száma az 1949. évi 151-ről 185-re emelkedett, a 100 kereső családtagra jutó eltartott családtagok száma pedig 104-ről 63-ra csökkent. Budapesten sokkal kedvezőbb a kereső-eltartott arány, mint országosan és a javulás is nagyobb mértékű; míg országosan a 100 kereső családtagra jutó eltartott családtagok száma 32 fővel, a fővárosban 41 fővel kevesebb, mint 1949-ben. A keresők számának az emelkedése és a kereső-eltartott arány javulása minden kerületben tapasztalható. A 100 családra jutó keresők száma legjobban — közel 28%-kal — az V. kerületben, legkevésbé — 17 %-kal — a X. kerületben emelkedett. 100 családra a legtöbb kereső (192) a IV. kerületben, legkevesebb (179) a XVI. és a XVII. kerületben jut. A kereső családtagokra 1960-ban közel 39%-kai kevesebb családtag eltartása hárult, mint 1949-ben ; az egyes kerületekben a csökkenés mértéke 35% és 44% között változott. 100 kereső családtagra a legkevesebb eltartott családtag a IV. kerületben (57), a legtöbb a XVII. kerületben (75) jut, A családok társadalmi-gazdasági összetétele Azoknak a családoknak a száma, amelyekben a családfő alkalmazásban álló, az 1949. évi 72%-ról 78%-ra emelkedett. Ugyanakkor az önállók családjainak aránya 15%-ról 4%-ra csökkent, A termelőszövetkezeti tagok családjainak aránya a fővárosban 4%. Feltűnően magas a nyugdíjasok családjainak aránya: minden hetedik családban nyugdíjas a családfő. A fizikai dolgozók családjainak az aránya 51%-ról 54%-ra, a szellemi dolgozóké 21%-ról 28%-ra nőtt. A 100 családra jutó családtagok száma az alkalmazásban álló fizikai dolgozóknál az 1949. évi 316-ról 311-re csökkent, az alkalmazásban álló szellemi dolgozóknál 308-ról 317-re emelkedett. Számottevőbb mértékben csökkent ugyan a mezőgazdasági önállók családjainak a nagysága (347ről 282-re), ezeknek a száma azonban a fővárosban viszonylag jelentéktelen. Az átlagos gyermekszám — csak a nagyobb csoportokat figyelembe véve — az alkalmazásban állók családjaiban a legnagyobb: 100 családra 108 gyermek jut. A nyugdíjasokat figyelmen kívül hagyva a legkevesebb gyermek az önállók családjaiban van, amelyekben a 100 családra jutó átlagos gyermekszám mindössze 90. Hasonló képet mutat a 15 évesnél fiatalabb gyermekek száma is. Az alkalmazásban állók családjaiban 100 családra átlag 78, az önállók családjaiban 52 tizenöt éven aluli gyermek jut. A családok keresőinek az átlagos száma valamennyi társadalmi rétegnél jelentősen több, mint